Kuny

HÍREK / KUNY DOMOKOS MÚZEUM
HÍREK / TATAI VÁR

Megnyílt az ART 6 Képzőművész Csoport jubileumi kiállítása a Kuny Domokos Múzeumban

ART 6
Az ART 6 művészcsoport comeback tárlata
Tata, 2026.11.13.

Nézem a kezembe került portréfotókat, egy régi katalógus lapjairól. 1986-ban indult a művészcsoport története, egy csapaté, amely most, kereken 40 év múltán újra közösen lép fel. A múzeumban, ezen a helyen 1991-ben, éppen 35 éve rendezték meg a kiállításukat, amely akkor már néhány évi önálló alkotói munka és valamennyi közös tevékenységgel töltött év után egy jól sikerült bemutatkozó tárlatnak volt elkönyvelhető. Most pedig itt van a flashback, a visszatekintő tárlat, elérkezett ez az idő is, amikor a számvetés igényével, vagy csak azért, hogy kerekre záródjon a történet, újra együtt állít ki a hat művész. 

A kezdet, az indulás, a 80-as majd a 90-es évek az illúziók évei voltak, fiatal családok, fészekrakás-házépítés, lendületes pályakezdés, berendezkedés vidéken, egy reményteljes környezetben. Egymásra találtak akkor azok a fiatal rajztanárok, akiket a közös munka hozott össze, és a közös tervek kovácsoltak csoporttá. A művészcsoportok (a Hatok, az Ötök, a Nyolcak és a többiek) mind így indultak: a közös megjelenés egy erőteljesebb fellépést jelentett, miközben a vidékiség ritkás, nehezen mozduló művészeti közegében helyet kértek az amatőrként megbélyegzett alkotók. A szó ma már elvesztette eredeti értelmét. Valamikor a művészdiploma híján zárta ki kiállítások, pályázatok lehetőségéből az alkotók egy részét. Ma a kifejezést lekicsinylő értelemben használjuk, a festő helyett a festegetőre, a szobrász helyett a farigcsálóra. Itt most nincsenek amatőrök. Művészettel eljegyzett teljes életutak vannak, tehetséges, a rajztanári diploma után is a művészképzés posztgraduális szintjein tovább képzett alkotók, akik egy elnehezített pályán sem adták fel soha, – akik megszállottak.

Az elnehezített pálya maga a pedagógus lét, a két-három szak, az órák után a kötelező adminisztrációval és egyéb csemegékkel, a szakkörök, az iskolai nyári táborok. Ők, a Hatok valamennyien kiváló pedagógusok voltak, tehetséggondozással, művészetpedagógiával foglalkozó, szakkörvezető tanárok, és még emellett művészek, este, éjszaka, és a nyári szünetben. Eközben a csoportos kiállításokat, közös művésztelepeket felváltotta az egyéni munka, rendszeres kiállításokkal, jelenléttel, amelyek a baráti szálak szövedékét fenntartották. A jelen kiállítás, a comeback a korai idők emlékeként, annak mozzanatait is felvillantva az egyes életpályákat kíséri végig, és mutatja be az alkotói pálya javát, néhány jellemző darabon keresztül, visszatekintve és végigtekintve az elmúlt évtizedek során.

Gútay János a plasztikához vonzódott, a fazekasság, a kerámia érintette meg, és tartotta mindvégig vonzásban. Önálló területe, újítása a bőrrel való foglalatosság: a bőr nyomása, metszése, festése – vagyis képpé alakítása, erre is látunk egy szép példát a kiállításon – valamint a bőr mintázása, domborművek és szobrok készítése. A technika a képzőművészet és a bőrművesség köztes mezején áll. A bőr megmunkálása a domborművek esetében egy elegáns és dekoratív megoldást eredményezett, a ráncolt, feketére pácolt felületű kis bőrszobrok esetében egy meditatív alkotást. A kerámia szobrocskák, amelyek gyakran ívelt zárású, bársony hátterükkel mintha nemcsak képmezőbe, de egy külön házba zárnák vagy fogadnák a figurát, továbbviszik a bőrben, nagy méretben megvalósított női alak ikonográfiai gazdagságát. 

A plasztika világával, a szobrászattal jegyezte el magát Kóthay Péter is. A grafika és festészet mellett egyre inkább a szobrászat vált önálló nyelvévé. Munkái között modern, kísérletező, alkotásokat is találhattunk, majd megjelent és meghatározóvá lett a fafaragás. Ennek eredménye egyfelől az anyag szeretetéből, az anyag iránti alázatból fakadó, a csiszolt fa érzéki szépségéből táplálkozó formaalakítás – ilyenek a fényes felületű idolok és torzók. Péter szobrászi munkáinak külön csoportja másfelől a humorral és iróniával alkotott objekt, gyakran különféle anyagokból összerakott assemblage – ilyen a madaras sorozat is.

Szintén a szobrászat, a fafaragás tölti ki Lengyel Gábor művészi világát. A rajz ebben az életműben csak mintegy előkészítő folyamatként, gondolati rákészülésként, a formák megalkotása érdekében szerepel. Nagyon szép grafit, kréta és tollrajzokat láttunk tőle korábban is, könnyed, elegáns vonalvezetésű, kompozícióban sűrű szövetű munkákat, anélkül, hogy tudtuk volna, hogy ezek a figurák a domborműveken fognak majd életre kelni. Gábor szerény, szinte rejtőzködő művész, magam nem sokat tudtam a szobrászi tevékenységről, itt viszont lenyűgözve látom a göcsörtös fatörzsbe varázsolt szellemlények figuráit és a domborműveket.

A rajz és grafika területét Réti András képviseli. A rézkarc, hidegtű, és linómetszet mellett a cianotípia is megjelenik az itt bemutatott, új munkákkal gazdagított, visszatekintő anyagban. András grafikáinak sajátos világa, külön nyelvezete van. Egy szürreális közeg bontakozik ki a szemünk előtt, egy agresszív, veszélyes, fenyegető, összefüggéseiben zilált, rendjét vesztett világ, torz, sérült tereptárgyakkal, s e világnak uralkodó, domináns lényei a rovarok. András pályáját végigkíséri ez a képi színtér. Külön területe, amelyhez számos személyes és pedagógusi siker is kapcsolódik, az ex libris – ezek most itt nem láthatók, a grafikusi pálya viszont e néhány kiváló grafikán keresztül is követhető.

A festőművészetet képviseli, a színek diadalát juttatja érvényre Barcsa Pál. Amikor megismertem őt – és a csoport többi tagját együtt és külön-külön az 1990-es évek közepén, úgy 30 éve – a Stonehenge-et megörökítő, nagyon intenzív színvilágú, erőteljes expresszív gesztusokkal festett képeire emlékszem. Aztán jöttek az alföldi dinnyeföldek, és még megannyi téma, meg-megújuló ciklusokban, mindegyik intenzív, expresszív, robbanó gesztusokkal. A pettyes képek, amelyeket itt látunk, egy új korszak gyermekei, egy állandóan tevékeny, nyughatatlan művész legújabb munkái. Nem új gondolat a kerámia alap, a közönséges tetőcserép már évtizedek óta a lehetőségek végtelenjét jelentette a művész számára. A sorozat, amelyből itt is mutatunk ízelítőt, remekbe szabott portrék galériája, megannyi modell, a kisméretű felületen tökéletesen megfogott karakterekkel, rajzi, festői finomságokkal, bravúrokkal. 

A többiekhez hasonlóan kiváló pedagógus és egyben nagyszerű művész Keményné Pongó Anna. Jól ismerem remek rajztudását, magas szintű technikai ismereteit, amelyeket talán még ma is bővíteni szeretne. Hihetetlen alázattal működik ezen a pályán, finom lelkivilága bele van kódolva a képeibe, tájrészleteket megörökítő akvarelljeibe és olajfestményeibe, csendéleteibe. Képein mintha ő maga lenne a táj, a szelíd, barátságos vízpart, erdőszéle – ezekből kapunk ízelítőt a tárlaton.

Örömmel nyitom meg és adom át szíves felhasználásra a tárlatot, az általam nagyra becsült művészeknek a közös platformra visszatekintő, pályájukat bemutató, remek kiállítását.

Kövesdi Mónika

Scroll to Top
Megszakítás