A Bonifert házaspár 2019-ben ajándékozta a tatai Német Nemzetiségi Múzeumnak Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai című sorozat két kötetét. Magyarország vármegyéi és városai a magyar történetírás egyik legnagyobb vállalkozása volt, végül 26 kötet készült el belőle, amelyek, 1896 és 1914 között jelentek meg a Magyar Királyság 1000 éves fennállásának jubileumára.

A két Német Nemzetiségi Múzeumnak ajándékozott kötet: „Torontál vármegye”, valamint „Temes vármegye és Temesvár”. Eredeti kiadások, melyek a Magyar Királyság területéről indultak Németországba, hogy végül egy magyarországi múzeumban találják meg végső őrzési helyüket. A teljes történet egyes részleteit most a Nemzeti Összetartozás Napján mutatjuk be a két tárggyal együtt, bekapcsolva ezzel németországi testvérvárosunk polgárait az emlékezésbe.

2019-ben Gerlingenben, Tata testvérvárosában azt ünnepeltük, hogy 50 éve Gerlingen patronálja a Magyarországról Elűzött Németek Szövetségét (LdU). Az ünnepségen számos magyarországi német család vett részt, köztük a Bonifert házaspár, akivel egy évvel korábban már életút interjút készített a tatai múzeum. A házaspár Dunabogdányból származik, 1946-ban űzték el őket hazájukból, előbb az NDK-ba, majd onnan kalandos úton szöktek meg Nyugat-Németországba. A Stuttgart melletti Gerlingenben, Tata későbbi testvérvárosában találták meg lakhelyüket. Németországi testvérvárosunk különlegessége, hogy sokan találtak ott új otthont a második világháborút követő üldöztetések idején.

Frau Lisi Bonifert gerlingeni munkaadója egy egykori bánáti sváb ember lett. A közös kulturális gyökerek és a jó kapcsolat eredménye, hogy Frau Bonifert a két „Magyarország vármegyéi és városai” kötetet megkapta főnökétől, aki gondosan kiválogatta benne a német nemzetiségre vonatkozó részeket. Frau Bonifert ünnepi alkalmakkor vette csak kezébe a kötetet, hogy magyar nyelven olvasson belőle magának és férjének, hogy ezáltal is közösen éljék meg az otthonról, vagy ahogy ők mondják a „Mutterlandból” hozott nyelvi közösséget. Majd 2019-ben, amikor a házaspár idősotthonba vonult, a két kötetet a Német Nemzetiségi Múzeumnak ajánlották fel, azzal az indokkal, hogy ennek Magyarországon van a helye, de a németek múzeumában.

A kötet elején ceruzás bejegyzés olvasható Frau Boniferttől: „Bitte. Diese Bücher gut aufbewahern, sind sehr wertvoll, es gibt nur ein paar Bände davon. Sie wurden 1896 gedruckt in 1920 sind sie rausgekommen. (Kérem. Ezekre a könyvekre nagyon vigyázzanak, hiszen rendkívül értékesek, csupán néhány kötet van belőlük. 1896-ban nyomtatták, majd 1920-ban kikerültek.)

E rövid bejegyzés sokat elmond arról, milyen erős tisztelet övezte a magyar kötődésű kiadványokat, továbbá több részletet megismerhetünk a könyvek útjáról. A Millennium tiszteltére 1896 után Magyarországon kiadott könyv reprezentatív példányai lettek egy temesi sváb család könyvtárának. 1918 után a Temességet (Bánátot) elfoglalták a román csapatok – annak ellenére, hogy az ott élők egy rövid ideig fennálló államot, a Bánáti Köztársaságot is kikiáltották, a megszállás elkerülésére. 1920-ban a trianoni békediktátum véglegesítette a terület elszakítását Magyarországtól. Mégis egy bánáti sváb családnak fontos maradt, hogy tulajdonosa maradjon e két kötetnek. E család ismeretlen időben – vélhetően a második világháborút követően – érkezett Németországba. A két kötet még ekkor is az elűzött németek magyar hazához való kötődését szimbolizálta. A temesi sváb gyökerekkel bíró család a köteteket már Németországban adta át a Bonifert családnak. Mindkét család úgy vélte, érezte, hogy bár szülőföldjükről a nagypolitika elűzte őket, mégis ők lélekben ugyanannak a Magyarországnak a polgárai maradtak.

Címidézet: Magyarországi németek himnusza – Dr. Ernst Imrich 1918 (részlet)