A tatai kerámiákat bemutató online gyűjteményünkben a tatai fazekasok által gyártott késztermékek különböző darabjait, csoportjait ismerheti meg az érdeklődő. Mivel a Tatán bányászható agyag nem tűzálló, a helyi fazekasok főbb termékei a tárolóedények, tálak-korsók voltak. A sütő és főzőedények (tepsik, serpenyők, lábasok, kalácssütők, fánksütők, szűrők, fedők és főzőfazekak) elkészítéséhez szükséges tűzálló agyagot a tatai mesterek távolabbról hozatták.
A tatai fazekasok a 20. században még készítettek ún. fekete kerámiát, mázatlan edényeket, majd egyre több mázas, írókázott darabot. A tatai edények díszítményeinek jellege és díszítésmódja nemcsak a Dunántúl, de az egész magyar fazekasság gyakorlatában egyedülálló. Nincs kapcsolata egyetlen más fazekas központ stílusával sem. A tatai fazekas ugyanakkor sohasem írókázott, ez a munkafázis a tarkázóasszonyok feladata volt. A női kezek hozták létre és variálódtak ezek az apró, hímzésben is megtalálható minták.
A Kuny Domokos Múzeum Etnológiai (nemzetközi néprajzi) gyűjteményének impozáns része a Boglár Lajos által gyűjtött venezuelai indián anyag. Találunk közte guarani, piaroa, kajapo, karripako, parakanan, wajana-apalai indián közösségektől származó tárgyakat.
Boglár Lajos kutatásainak idején ezek a törzsek még hagyományos életformát folytattak. Eszközeiket a környezetükben talált alapanyagokból maguk készítették. Leginkább pálmalevélből és növényi rostokból fonott tárolókat, tökedényeket, fából faragott eszközöket használtak, csak főzésre használtak néhány kerámiaedényt. Kunyhóik bútorzatát függőágyak és kis zsámolyok alkották.