A szovjet Vörös Hadsereg támadása 1944. december 24-én érte el Tata területét, röviddel később Esztergom is elesett. A visszavonuló németek hadműveleti központjává Komárom vált, Budapest pedig teljes ostromgyűrűbe került. A főváros német felszabadítást célzó hadművelet végül a „Konrád” fedőnevet kapta. Január elején, Tatán keresztül folyamatosan vonultak a német csapatok, jelentős katonai erők sorakoztak fel a település térségében. Súlyos harcok alakultak ki Dunaalmás, Agostyán és Alsógalla határában. Az Agostyánba érkező németek egy közel 1000 fős hadifogolytábort szabadítottak fel és itt sikerült a szovjet ellenlökést felszámolni, de újabb véres küzdelmek bontakoztak ki Vértestolna határában. A front ezt követően eltávolodott Tata térségéből, január 6-án a német csapatok a Bicske-Mány-Csolnok-Esztergom vonalig jutottak előre. Esztergom városának visszafoglalása jelentős eredménynek számított, de Budapest megközelítése elakadt, s ezzel a „Konrád” hadművelet első szakasza lezárult. Az első felmentéskísérletet még két további hadművelet követte 1945. januárban és februárban. Tatán január 7. és február 11. között lassan elcsitultak a harcok, de a nagyszámú menekült mellett a jelenlévő német harci alakulatok is emlékeztették a polgárokat a háborús viszonyokra. Ebben az időszakban került sor a német megszállás alatt tartott területeken a magyarországi németek jelentős részének kényszer kitelepítésére.

Akik itthon maradtak, átélték szovjet megszállás borzalmait, majd a németek előretörését, a Budapest felmentésére tett kísérleteke, melyekről a német propaganda hangvételében Manfred Jasser közvetítéséből ismerhetjük Tatán és környékéről.

„[…] Hamarosan a Waffen-SS egységek ottani parancsnoki szállására érünk, akik az ellentámadást a Vértes-hegységben vezetik. Itt az ember már egészen közel van a fő harci vonalhoz, de mintha senki sem hallaná az állandó robajt. […] A tábornok katonás rövidséggel ismertette a harci helyzetet. Újév napján kezdődött a támadás és gyorsan, jelentős eredményekre vezetett. Szünet nélkül lövik az SS-páncélgránátosok, a hadsereg és a harci repülők kötelékével támogatva az ellenséges sereget, aki kitartó és elkeseredett módon védekezik, de állását sehol sem tudja tartani. Esztergom el lett foglalva, a hegyek közti falvakat egyesével megkerülték, és a bolsevikokat megölték. […] Motorizált híradócsapatok telefonvonalat létesítenek a facsúcsokon keresztül. Kb. 8 km távol lehetünk a fő harci vonaltól. […] Elérjük Agostyán falut, egy sváb települést, kb. 600, túlnyomórészt német lakossal. A falu elején elkeseredett harc nyomai láthatók. […] Beszélünk a polgármesterrel, a falu férfijaival és nőivel és az elmondottakból az alábbi képet nyerjük: A falut a bolsevikok István napkor foglalták el. A falu 117 férfiját maguk elé tartott fegyverekkel és pisztolyokkal összeterelték és a falun kívül bezárták őket. Aki csak a legkevésbé is tiltakozott, azt lelőtték vagy a legszörnyűbb módon bántalmazták. Aztán fosztogatás kezdődött és mindent elvettek, ami csak egy kevéssé is használhatónak tűnt: cipők, ruhák, élelem, ékszerfélék, fésűk, borotva és hasonlók. Számtalan lovat elhajtottak. A tisztaszobába elterpeszkedtek a bolsevikok, ettek és ittak, amennyi csak beléjük fért. […] Mindegy, hogy német, magyar vagy szlovák faluról van szó, mindenütt ugyanaz a borzalmas kép. A bolsevikok nem tettek különbséget.”