A teremben látható kiállítás címe Bútorok reneszánsza – reneszánsz bútorok.

A múzeum gyűjteményének darabjait tekinthetjük meg itt, a vár karakteréhez, a török – korban végvárrá váló, egykori királyi várkastély miliőjéhez illő, jellegzetes 16-17. századi bútorokat. A reneszánsz bútorművesség központjaiban, Itáliában és Dél-Németországban készült bútorok a reneszánsz lakberendezés sajátosságait jól mutatják. Nyomon követhető itt a reneszánsz bútorművesség technikai fejlődése is.
A lovagterem a csonkán fennmaradt egykori pompás reneszánsz várkastélyt idézi fel bordás keresztboltozatával, neogótikus ablaksorával és a 15. századi gyönyörű díszkályhával. Jelenleg ez a vár középpontja, reprezentatív terme, valójában azonban a négyszögletes várkastély belső udvart körülvevő emeleti kerengőjén vagyunk, egy olyan folyosón, amelyről egykor a díszudvarba láthattunk és a termekbe léphettünk volna be.

A díszkályha töredékeire a tatai vár 1960-as években zajló feltárása során találtak rá a régészek. A domborműves díszítésű, zöld ólommázzal borított kerámiatöredékek olyan nagy számban és változatos részletekben kerültek elő, hogy lehetővé tették egy teljes kályha rekonstrukcióját. A ma látható kályha tartalmazza az eredeti darabokat, amelyeket a restaurátor keze egészített ki teljes csempévé. A nagy reneszánsz asztalon a végvári vitéz levetett sisakját és páncélkesztyűjét pillantjuk meg.

A Kuny Domokos Múzeum új állandó kiállítása a múzeum teljes második emeletét elfoglaló, nagyszabású tárlat, amely modern eszközök és látványos tárgyak segítségével mutatja be Tata történetének, várossá fejlődésének 300 évét: a 18. századtól a 20. század közepéig tartó időszakot. Ekkor alakult ki Tata jellegzetes arculata, amely ma is alapjában határozza meg a településképet. A történeti kiállításon olyan helyi vonatkozású, ismert, jelentős pályát befutott személyek életútján keresztül halad a történet fonala, akik koruk meghatározó szereplői voltak. Különböző tevékenységi területek kiemelkedő képviselőit ismerjük meg: papokat, katonákat, arisztokratákat, művészeket és mestereket – világraszóló tatai polgárokat, a hely géniuszait, akikre méltán büszkék vagyunk és akiknek életműve, életútja valóban megismerésre érdemes.
A három kiállítótérben a városfejlődés három nagy periódusa, és az ezeket képviselő, kiemelkedő szereplők kaptak helyet.

„MIKÉPEN TATA ÉS TÓVÁROSAINKAT ÉKESEBBEKKÉ TEHESSÜK”

A középkorban virágzó két mezőváros, Tata és Tóváros a 18. században éledt újjá. A szinte elnéptelenedett tatai birtokot 1727-ben vásárolta meg Esterházy József gróf; ő kezdte meg a mezővárosokból és a környező településekből álló uradalom fejlesztését. A legfontosabb intézkedés az elmocsarasodott vidék lecsapoltatása volt. Ezt a munkát a neves kamarai mérnökre, Mikoviny Sámuelre bízta a földesúr. A 18. század a birtok berendezésének és a város felvirágzásának kora, ebben a nagyszabású építési lendületben vett részt a magyarországi barokk építészet jeles mestere, a Tatán építőmesterré váló Fellner Jakab. Városképi jelentőségű szobraival hagyta itt kézjegyét Schweiger Antal, keramikusi életművével pedig a Tatán létesített fajanszgyár vezetője, Kuny Domokos.

„A MAGYAR NEWMARKET”

Tata életében az Esterházy család jelenléte meghatározó volt a 19. században is. A század második felében a város újabb fénykorát élte, nem utolsósorban Esterházy Miklós József gróf tevékenységének köszönhetően, aki – maga is sportember lévén – Tatán a Monarchia lovas központját szervezte meg. Lóversenypályát épített, európai hírű versenyeket rendezett, és tréningtelepet létesített. Tatát ebben az időben gyakran emlegették a híres angliai lovasközpont után „magyar Newmarket” néven. Az angol trénerek kolóniájával érkezett ide a jónevű Henry Milne, a Péchy-Üchtritz versenyistálló vezetője.
A kor nyüzsgő társasági életének jellegzetes alakja volt a kitűnő építész, a pesti Sugárút számos palotájának tervezője, Feszty Adolf, aki az Öreg-tó partján építette fel villáját. A századvég művészeti színterének másik képviselője, Fittler Kamill szintén tatai születésű. Az emancipálódó zsidó polgárságot képviseli Farkasházi Fischer Mór, akinek életútja a nemesi rang elnyeréséig, karrierje a herendi porcelán világsikerre viteléig ível. Ugyancsak a tatai zsidó közösségből emelkedett ki a zseniális Bláthy Ottó mérnök, feltaláló, az elektrotechnika úttörője. Mind tudományos, mind politikai téren jelentős Giesswein Sándor katolikus pap életműve, aki tudós filológus és a magyarországi keresztényszocialista mozgalom képviselője volt.

„MI LESZ TATATÓVÁROSBÓL?”

A kiállítás harmadik termének címéül választott kérdést a két háború közötti időszak reformjainak kezdeményezője, Magyary Zoltán tette fel. A korszak legfontosabb eseménye a két település, Tata és Tóváros egyesítése volt, amelyre évtizedeken át tartó viták után került sor 1938-ban. A korszakban Tata részben még a földesúri város jellegzetességeit mutatja, de már a modern idők vonásai is megjelennek. Megszületik a város múzeuma, megkezdődnek a helytörténeti kutatások, a turizmus fejlesztésével kinyílik a város. A korszak fontos szereplője a piarista szerzetes és polihisztor Dornyay Béla, a Tatajárási Idegenforgalmi Szövetséget megalapító Reviczky István főszolgabíró, a kisvárost otthonául választó, itt műtermes villát építő Vaszary János festőművész, vagy a modern felfogású, polgári értékeket valló mérnök-gyárigazgató, Kuglmayr Ede. Az érdemi vita a város jövőjéről, fejlődéséről a zeneszerző, a zene erejében hívő Esterházy Ferenc gróf, és a pragmatikus gondolkodású, a várost a közigazgatási reformok mintaterületeként kezelő Magyary Zoltán professzor között zajlik. Kiállításunk e két személyt helyezi fókuszba, és mintegy szembesíti a két életformát, a két elképzelést, a két identitást.

A város géniuszainak életútját követve térképek és városképek segítségével bontakozik ki Tata múltjának jelenbe vezető útja. Ehhez az utazáshoz kívánunk a város ismerőinek, barátainak, vendégeinek tanulságos, tartalmas időtöltést!