Author name: Kristóf Ádám

Kiállítás Szentessy László grafikusművész Fabulák című életmű kiállítása Egy tiszteletre méltó, tekintélyes életművet ünnepelünk most, a falakon láthatóalkotások ezt az életművet reprezentálják, az életutat kísérik.Gazdag a pálya: elindul a tehetség és alkotó vágy nyomait követve, hivatalosan azelső kiállítástól, 1966-tól datálva. Szárba szökken és maradandó gyümölcsöket érlelaz 1970-es évek végére. Ekkor készül a nagy sikerű Carmina Burana-sorozat. Ettőlkezdve töretlen a siker, amelyet jóval több, mint száz önálló kiállítás fémjelez,egészen a mostani pillanatig.Az életmű tengelyében a rajz áll, ez a kifejezésmód áll közel a művészhez, ezen anyelven beszél szinte állandóan. Forduljunk egy pillanatra a Varga Edit által készítettportréfotó felé, amely tulajdonképpen egy kiránduláson ellesett pillanat, egy aközül amilliónyi pillanat közül, amelyek az életutat kísérik. Látjuk, Szentessy László rajzulbeszél, így él, így fogalmazza meg gondolatait, így mutatja meg a világot. Előtte apapír, akármilyen kicsi vagy nagy, kezében a toll, amellyel a tust felviszi a papírra.Miközben a vonalakban gyönyörködünk, észre fogjuk venni az alkotó örömét is,amellyel ezeket a vonalakat húzza, növények kezdenek burjánzani a szemünk előtt,figurák leskelődnek, történetek gördülnek le a képről, megszületnek a fabulák, amesék, amelyek a latin kifejezés hagyományának megfelelően nem mellőzik atanulságot, az erkölcsi konklúziót sem.A kiállítás alkalmat ad számunkra, hogy végigkísérjük az életművet. A művésszelegyütt járjuk végig az életút helyszíneit: Esztergomot, Neszmélyt és Tatát. Ezzelpárhuzamosan mutatják meg a rajzok a művész családját is, a társ, az otthon kedvesképei is itt rejtőzködnek a falakon. Itt van a csodás Carmina Burana-sorozat néhányszép lapja, itt van a Mindenség Dícsérete sorozat teljes egészében. Itt vannak a 80-as évek gyönyörű tollrajzai, amelyek az emlékezés álomszerű képeit idézik meg. Ittvannak a szőnyegként legördülő, sokfigurás képek, köztük sajátosan tataiak a várostörténeti múltját a legendákkal és mesékkel vegyítő szövetű, a humort sem nélkülöződarabok. A képi történetmesélés, meseszövés végigkíséri az életművet, de az utóbbi évtizedekben vált olyannyira uralkodóvá, hogy a rendelkezésre álló felületet (papírt)gyakorlatilag kifutóra kitöltik a vonalak.Három képet szeretnék kiragadni ebből a gazdag anyagból, három képet, háromalkotói korszakból. Az első egy viszonylag aprócska, korai rajz, belső használatraszánt kabinetkép: a Boldogság madara, 1967-ből. A rajz zseniális: lent egy kisutcaképet látunk, felismerjük, ez Neszmély. A jellegzetes, gótikus templomtoronymelletti kis házak az otthont és a családot jelentik, jelentették az ifjú művészszámára. A házak felett, mint egy lombkorona, egy felhő, cizellált korong jelenik meg,s abban a vágyott boldogságot jelentő, jelképes kék madár, a boldogság ritka, kékmadara, amely valóban leszállt a neszmélyi otthon fölé.A második rajz, amelyre külön is szeretném felhívni a figyelmet, a Zichy Mihályemlékére készített lap. Zichy Mihály a maga korának magasan képzett, elismertművésze volt, aki hosszú időn keresztül élt Szentpéterváron, a cár udvari festőjeként.A rajzon a magányos, töprengő festő alakját látjuk, magasan felette ismét mint egyfelhő, kavarognak az oroszországi tartózkodás életanyagának élményei, emlékei,kulisszái, bojárokkal, muzsikokkal, trojkával. Művész-metaforát látunk ebben aképben, a művész, általában az alkotó lelkének, belső világának képét, tartalmátmutatja, a magában hordott képeknek a terhét fogalmazza meg a grafikus.A harmadik kép legyen mondjuk a Julis-Maris néni emlékére készített lap. ASertésvölgyi pincéknél visszajáró szőlősgazdák, boros atyafiak képével rokon atéma: az elmúlt, elment régiekre való emlékezésről lenne szó. Az emlék tájakhoz,helyekhez kötődik, amelyeknek viszont örökre részévé váltak ezek az emberek. Ahiány és a nemlétezés ellenére való ott-maradás művészi megfogalmazását látjukebben az esetben.Mindegyik kép, mindegyik alkotás tanulságos. Hol a rajz bravúros szépsége, hol amondandó szellemessége, tanulsága kerül előtérbe. Tagadhatatlanul íve van apályának, korszakai, gondolati fejezetei, azon a nagy egységen belül, amelyet egyrajzul beszélő, környezete és világa javára élő, etikus és kritikai szemléletű,kivételesen humánus művészlélek épített. Ezt a hat évtizedes ívet kísérhetjükfigyelemmel a tárlaton, amelyet Szentessy Lászlónak köszönhetünk, amellyel aművészt köszöntjük, és amellyel őt ünnepeljük. A tárlat megtekinthető A tárlat a Vármúzeum földszinti kiállítóterében tekinthető meg keddtől vasárnapig 9.00 és 17.00 óra között. A tárlat a 2025. június 9-ig látogatható. Jegyinformáció és nyitvatartás Múzeumpedagógiai foglalkozások További kiállítások