Az alsó szinten a Zsinagóga építéstörténete elevenedik meg archív fotók, videobejátszások segítségével, de a tóraszekrény rekonstruált mása is itt kapott helyet. Valószínűsíthető, hogy Tata zsidó közösségének már a 18. század első felében is állt imaháza. Zsinagóga építésére 1749-ben kaptak engedélyt az Esterházy-uradalomtól. Vélhetően ennek helyén épült fel, vagy ennek átalakításával készült el 1861-ben, Wechselmann Ignác pesti építész, a Dohány utcai zsinagóga építésvezetőjének tervei alapján a ma is látható épület. Maga a terv is a Dohány utcai épületet tekintette mintának,  a két épület között nincs szemmel látható hasonlóság, mivel likviditási gondok miatt  egyszerűsíteni kellett az eredeti elképzeléseket. A hetvenes években történt átalakítás és a Görög-Római Szobormásolatok Múzeuma  1977 és 2017 közötti időszaka is megelevenedik  a kiállításban. 

A holokauszt 80 évvel ezelőtti tragikus eseményeire emlékezünk az idén, ennek a kiállításnak a fókuszában az élet áll. Ezek az emberek itt éltek, itt dolgoztak és tették mindezt azért, hogy gazdagítsák a várost. A 80 évvel ezelőtti  események ennek vetettek véget, de valójában nem is vetettek véget, hiszen volt működő hitközség a későbbiekben is. S bár az elmúlt időszakban a múzeum több alkalommal is kiállítás keretében osztotta meg a kutatások eredményeit, a legfrissebb összegzéseket most ismerheti meg a nagyközönség.

A kiállítóhely második szintjén folytatódó kiállításban többek között a tatai hitközség rabbijainak élete is elénk tárul: Handler Márk rabbi, vagy éppen Goldberger Izidor rabbi élete is megelevenedik. A rabbi, akinek a tatai izraelita hitközség történetét feldolgozó munkássága megkerülhetetlen: számos dokumentum maradhatott ránk általa, az ő munkái révén.

Az emeleti részen az egykori Tata-Tóvárosi Izraelita Elemi Népiskolában folyó oktatói tevékenységről is tájékozódhatunk, hiszen a Szűcs József által jegyzett kötetet, amely az iskola történetét dolgozza fel két évvel ezelőtt a Kuny Domokos Múzeum jelentette meg.

Fellner Pál is helyet kapott a kiállításban, ő az, aki 1931 és 39 között a tatai választókerület országgyűlési képviselője is volt. Ebben a tisztségében – az Operaház igazgatója és művészeti vezetői mellett – szerepet vállalt a tatatóvárosi szabadtéri játékok megvalósításában is.

A falakon a Talentum Művészeti Szakgimnázium diákjainak alkotásai teszik teljessé a közösségi élményt.

A tárlat ezen része, nemcsak az ismert személyiségekre fókuszál, hanem a kisemberekre, az egyszerű emberekre, akik sokat tettek a városért. Szűcs József helytörténeti kutatásai során Kahán József órásmester élettörténetét is feltárta. Tragikus és fordulatokkal teli élet tárul elénk: az órásmester, aki Pesten majd Svájcban képezte magát, s akit 1944 májusában családjával, Tata s a környék zsidóságával együtt gettósították, majd Komáromon át Auschwitzba vittek, később hazatérve, a tatai hitközség elnöke lett.

Detre István és családjának  élettörténetével is megismerkedhetünk, ezen történetet elsőként a tavalyi Tudományos Műhelyek konferencián tárta először a nagyközönség elé a helytörténeti kutató. Munkáját lokálpatrióta tataiak is segítették, s ez a mostani kiállításunk esetében is igaz. Magánszemélyek is hozzájárultak a tárlat megszületéséhez, saját családi gyűjteményükből gazdagították a kiállítást.