Az európai keramika, s ezen belül a 18. századi fajanszgyártás nagy útvonalán találjuk Kuny Domokos lépteinek nyomát. Apja (Dominique Cuny) a híres elzász-lotharingiai fajanszgyártól, Strasbourgból indult el, s érkezett meg kiváló felkészültséggel és szakmai tapasztalatokkal Holicsra. Fia, aki már nem franciául, hanem németül vagy magyarul Dominicus Kunynak, vagy Kuny Domokosnak írja nevét, munkássága jó részét Tatán fejti ki, majd Budán fog újabb kísérletekbe, sőt a bécsi porcelángyár vezetésére aspirál. Kuny rendkívül tehetséges keramikus. Életútja során (akárcsak az európai keramika nagy kísérletezőinek, arkanistáinak) része van elismerésben, sikerekben, jólétben, és ugyanígy megpróbáltatásokban, bukásban is.

 

Dominique Cuny egy elzász-lotharingiai művészcsalád tagja volt, luneville-i és strasbourgi kapcsolatokkal. Boldogulását a Baden tartománybeli Durlach fajanszgyárában találta meg; 1749-ben már a gyár igazgatója volt, amikor megismerkedett Frank Krisztina Barbarával, a durlachi hóhér leányával. Házasságukból egy fiú- és egy lánygyermek született, az ifjabb Dominique (Kuny Domokos) 1754-ben, majd Mária Barbara.

1756-ban már Holicson találjuk a családot. Dominique Cuny a Lotharingiai Ferenc császár által, Magyarországon elsőként alapított fajanszgyár vezető mestere lett (Fabrikant, művezető). Hamar beépült a jobbára elzászi származású, francia-német művészkolóniába. Korai halála (1759) után özvegye férjhez ment egy másik, az elzászi csoporthoz kötődő mesterhez, Hermann Sándorhoz.

 

Tatán a holicsi császári alapítás gesztusát követte Esterházy József gróf, amikor az általa ismert és cseklészi kastélyában használt holicsi fajanszot csodálva maga is fajanszüzem létesítését határozta el. Az 1758-as alapítás kudarcba fulladt, és csak 10 évvel később, 1768-ban indult meg a termelés, újabb holicsi mesterek érkezésével. Ettől kezdve a legkiválóbb holicsi mesterek tűnnek fel Tatán. 1768-ban érkezett meg a kiváló szobrász, Schweiger Antal. Ettől kezdve a Holicsra addig jellemző gyertyatartók, szenteltvíztartók, Mária-szobrocskák, valamint az élethű növény és gyümölcs alakú tálak Tatán készülnek. Radiel János festő, a romos tájképek mestere, a legjobb holicsi festőmester 1777-től működik Tatán.

 

Már 1769-ben megérkezik Tatára a 15 éves ifjabb Dominique Cuny (aki nevét már német – magyar helyesírással Kunynak írta), és családja: mostohaapja, Hermann Sándor gyárvezetőnek, édesanyja, Frank Krisztina pedig hozzáértő, képzett társnak. Hermann korai halála után (1772) Frank Krisztina egyedül, illetve fiával, Kuny Domokossal vezeti a gyárat, mégpedig olyan színvonalon, hogy ez a periódus tekinthető a gyár fénykorának.

Esterházy Ferenc gróf tatai gyára a Holicsról átültetett fajanszművészet magas színvonalát valósította meg. Termékei jobbára asztali készletek a legváltozatosabb színes és egyszínfestésű dekorokkal, a grófi asztal és a környék előkelő kastélyai számára. Kedveltek a trompe-l’oeil edények (káposzta-tál, papagáj-palack, stb.). Az ízlés változását, a klasszicizmus beköszöntét a század vége felé a füzérdíszes, szalagcsokros, szépiafestésű darabok megjelenése jól jelzi. A tatai gyár termékei a rokokó ívelt formáitól a lehiggadó copfon keresztül a biedermeier formavilágáig jutnak el.

 

Az ifjú Kuny a festéshez, modellkészítéshez egyaránt értő, sokoldalúan képzett arkanista volt. Anyja, Frank Krisztina mellett nagy szerepet kapott a gyár irányításában, és magát – joggal – a tatai gyár igazgatójának titulálta. Bizonyára a tatai gyárban látta jövőjét ezekben az években.

Nem derül ki pontosan, miért jelöli ki Frank Krisztina mégis utódjául a gyár vezetésében Hermann Teréziát, második házasságából született gyermekét, s miért szorítja ki Kuny Domokost, a magasan képzett, kísérletező kedvű, tehetséges keramikust. Mindenesetre Frank Krisztina és fia az úriszék előtt pereskednek, Kuny jogos jussaként követeli a tatai gyárat, de mégsem kapja meg.

Hermann Terézia gazdag kereskedő férje, Schlögl János György mellett, tulajdonképpen egyedül vezeti a tatai gyárat a következő évtizedekben, anyjáéhoz hasonló sikerrel.