A tatai várban a Kuny Domokos Múzeum szervezésében és a múzeum saját kutatási
projektjeként 2023 nyarán – 1972 óta, tehát öt évtizednyi szünet után először – újraindult a
kutatási programon alapuló tervásatás. Az idei ásatás a vár eddig egyáltalán nem, illetve
kisebb részben csak részlegesen kutatott területeit érintette (az 1965–1972 közötti feltárások
alkalmával leginkább a vár belső területét kutatták, a vár jelentős része még feltáratlannak
tekinthető). A vár 2023. évi feltárásán a múzeum munkatársai, önkéntesek, egyetemi
régészhallgatók és középiskolás vagy felsőfokú tanulmányokat végző diákmunkások vettek
részt.
A régészeti feltárás az idei évben a vár két részét érintette. Azt egyik helyszín a várnak a 16.
század közepétől, második felétől a 18. század közepéig használt (török kori / kora újkori)
kapubejárata és annak környezete volt, ide értve a kapubejáratból nyíló, az 1580-as években
épített kazamatafolyosó feletti, valamint a kazamatafolyosóval egyidős Kecske-bástyának a
folyosón keresztül elérhető ágyúterme feletti területeket is. Ezeken a helyeken az egyes föld
alatti terek feletti feltöltések rétegviszonyait, valamint a rétegek átvágásával láthatóvá váló,
egyébként a feltöltésekkel fedett építészeti szerkezeteket (falakat, boltozatokat) vizsgáltuk.
Ennek során igen gazdag, több korszakból származó leletanyag is előkerült a rétegekből, de
eddig nem dokumentált építészeti részletek, építéstörténeti elemek is láthatóvá váltak, így
például a kaputól észak-északkelet felé húzódó várfal külső oldalához épített 16. századi
köpenyfal részlete, továbbá az említett várfal belső oldala, valamint a kazamatafolyosó
boltozatának és oldalfalának szerkezeti kialakítása is.
Az említett török kori / kora újkori kapubejáró belsejében is végeztünk feltárást, ám a
rétegeket, padló- és járófelületeket tekintve csak 20. századi szinteket, rétegeket találtunk,
melyek kialakításakor a kapuépítmény belső terében egykor létező, történeti korú rétegeket,
járószinteket valószínűleg teljesen elpusztították.
Kutattuk még a török kori / kora újkori kapuépítmény és a késő középkori kaputorony közötti
– egyébként a mostani feltárás eredményei szerint mindkettő épülethez képest utólagos
építésű – kőfalat, melynek egyes szakaszai már a fél évszázaddal ezelőtti ásatás során is
láthatóvá váltak. A kőfal az amúgy késő középkori kialakítású, de a 16. századi erődépítés óta
belső – ezen a területen a két említett kapu közötti – árokként szolgáló vizesárok itteni
szakasza felett húzódott át, annak lényegében innenső végét jelenthette.

A kapuépítményen belüli és melletti terület kutatása során a kapuépítmény belső tere melletti
egyik kisebb helyiséggel, illetve a vár ezen részén lévő föld alatti, falazott, boltozatos
csatornák rendszerével kapcsolatban is újabb információkat szereztünk, jóllehet a csatornák
kiterjedt kutatását megelőzően még statikai, építészeti vizsgálatokra is szükség lesz.
A másik kutatási helyszín a vár délnyugati részén, a Ferrando-bástya és a múzeumi
kiállításokra használt palota közötti területen a malomként nyilvántartott, a vári bejárások
alkalmával és a korábbi publikációkban is malomként ismertetett, egyébként mindig is látható
föld alatti boltozatos helyiség és annak közvetlen környezete volt. A feltárás során a
boltozatos építmény palota felőli oldalán azonosíthatóvá vált az a széles fal, amelynek a
helyiség boltozata nekitámaszkodik, valamint az építmény tó felőli falának részletei is
láthatóvá váltak. Az épület alatti magas talajvízszint miatt régészetileg egyelőre nem volt
kutatható és igazolható (de cáfolható sem), hogy a boltozatos helyiség valóban annak a
kétszintes, felső szintjén boltozatos helyiséggel rendelkező malomnak a része lett volna,
amely egy régebbi publikációból ismert levéltári forrásanyag (egy 1587-es térkép) közlésén
alapul. Kiderült ugyanakkor, hogy ezen a helyen (a késő középkori vizesárok tó felőli vége
felett) nem állt torony a középkorban, ezt a csaknem másfél évtizeddel ezelőtti másik
rekonstrukciós elképzelést az előkerült épületmaradványok és építészeti részletek cáfolják.
Teljesen új és jelentős eredménynek tekinthető viszont, hogy egy eddig nem ismert késő
középkori épület homlokzati falának részletei váltak láthatóvá, rajtuk egyébként ritkaságnak
számító, ún. kvádermintás vakolat részleteivel. Egyértelművé vált, hogy ez a 15. századra
keltezhető épület a késő középkori vizesárok egykori belső oldalán állt, míg vele szemközt, a
vizesárok külső oldalán egy valószínűleg várfalként is értelmezhető, magasra emelkedő kőfal
húzódott. Az említett, malomként azonosított boltozatos építmény a középkori épület és a
kőfal közötti területre (a vizesárok tó felőli végébe) utólagosan épült be.
A boltozatos épület melletti terület kutatása során nemcsak falak, boltozatok, vakolt
falfelületek kerültek elő, hanem nagy mennyiségű tárgyi leletanyag is. Közülük is kiemelkedő
az a kályhacsempe leletanyag, mely – két másik, de már a szemeskályhák típusába tartozó
kályha kisebb mennyiségű darabjaival együtt – az említett, újonnan ismertté vált középkori
épület belső terét kitöltő, az épület felhagyása utáni feltöltésből került elő (mint egykor
feleslegessé vált és lebontott kályha anyaga). Ez a rendkívül díszes, valószínűleg a 17.
századra keltezhető cserépkályha egykor a vár palotájának egyik reprezentatív termében
állhatott.

Giber Mihály, a Kuny Domokos Múzeum régész munkatársának írása