1848. március 15-e egy hosszan tervezett, politikailag előkészített folyamat váratlan, az alakuló nemzetet lázban tartó gondolat eredményeként születhetett meg. A polgári átalakulás reformprogramjának átütő győzelmét a politikai elit és a tömegek elsöprő akaratereje teljesítette be, annak ellenére, hogy a reformkori gondolatok érvényesítésének féltett eszköze volt a forradalmi lendület.

Március 15-én a forradalom győzött Pesten, a politikai küldöttség sikerrel járt Bécsben, az áprilisi törvények pedig megteremtették a független, alkotmányos nemzetállam kereteit a Habsburg Birodalom határain belül.

A nemes ügy, a lemondás kifejeződése, amelyet a 48-as nemzedék magáénak tudhatott maradandó győzelmet aratott. A nemesi nemzet helyett az ország lakói egy politikai nemzet tudatában részesülhettek a polgári jogok birtoklásában, melyet a kezdeti önkéntes, majd a kötelező jobbágyfelszabadítás teljesített be. A polgári reform ügye győzött annak ellenére is, hogy a későbbi szabadságharc vérbe fulladt és ezzel együtt a haza önállósága is megszűnt létezni. Az 1848 előtti társadalmi viszonyokat alapjában megváltoztató áprilisi törvények alapgondolatait, a jobbágyi függés eltörlését, a szabad és polgárosuló nemzet létrejöttét, az úrbéri viszonyok megszüntetését és a földesúri bíráskodás eltörlését mesterien jelképezi az egykori Esterházy-uradalom magánbirtokán, a tatai várban magasodó 1848-as emlékoszlop jelenléte.

Az idei évben rendhagyó módon történnek az 1848-as megemlékezések. A Kuny Domokos Múzeum dolgozóinak közössége a pénteki napon helyezte el az emlékezés és megbecsülés koszorúját, mellyel az 1848-as gondolatok, az 1849-es események és résztvevőik előtt hajtottuk meg fejünket.