Az idők során sokat változott, mégis ismerős, jellegzetes tatai helyszín, a főtér ábrázolását látjuk a képen. A híres hetivásárok alkalmával a tágas, beépítetlen főtér megtelt kofákkal, árusokkal, szekeres gazdákkal. Ezt a tarka jelenetet több alkalommal is megörökítették festőink, köztük a tóvárosi születésű Juszkó Béla is.

Juszkó Béla (1877-1969) a két világháború közti évek népszerű, elismert festője volt. A Képzőművészeti Főiskolán Székely Bertalan és Balló Ede volt a mestere. Ezután a Neu-Dachau művésztelepen tanult az impresszionista festőtől, Hans von Hayektől. Kiváló festővé érett, festményeinek titka a fények ábrázolása, a színek eleven ragyogása.

A lovak rajongója volt, életét végigkísérte a lovak ábrázolása. Ennek kapcsán jutott el a magyar pusztára, ahol a csikósok között élt, hogy megfigyelje és hitelesen tudja megörökíteni az állatok mozgását. De emiatt fordult a történetábrázolás felé is, a csataképeken át egészen a honfoglalásig, az ősmagyar világig nyúlt vissza, végül mindenre kiterjedt az érdeklődése, amit originálisan magyarnak gondolt. Így a történelmi témával és a puszta életének néprajzi hűséggel megörökített jeleneteivel vett részt kiállításokon, és aratott sikert, nyert számos díjat.

Rendszeresen látogatott haza, a tóvárosi főutcán álló szülőházba. Ekkor festette lenyűgöző tatai városképeit, amelyekben a város karakterét ragadta meg, a legjellemzőbb helyszíneket és jeleneteket örökítette meg – ezek közé tartozik a hetivásár forgataga a piactéren. A helyszínt a plébániaház homlokzatáról és az ellenfényben ábrázolt Immaculata-oszlopról azonnal felismerjük. Nem maradhatott el a képről a lovas szekerek ábrázolása, amelyek nemcsak az életkép részleteiként, hanem mint a festő szeretett témája kaptak helyet a képen. A bravúros rövidülések, a fények és árnyékok kontrasztja a vérbeli festő névjegye.