A kínai újév vagy holdújév (kínaiul: 春节, csuncsie, „tavaszünnep”) a világ népességének egynegyede számára az év legnagyobb ünnepe, és nem csak Kínában, de Kelet-Ázsia más országaiban is ünneplik. 2020-ban január 25-én ünneplik a kínai újévet, amellyel egyben kezdetét veszi a patkány éve. Az ünnep alkalmából fogadják szeretettel a Kuny Domokos Múzeum etnológiai gyűjteményének egy különleges kínai tárgyát a fó-kutyát, amelynek leírásában Markó Dániel, az ELTE kínai szakos hallgatója volt segítségünkre. A múzeum fo- vagy fu-kutyája Juszkó Béla vértesacsai festőművész hagyatékából 1968-ban került a Kuny Domokos Múzeum etnológiai gyűjteményébe. A művész a turáni gondolat jegyében utazott, és számos tárgyat gyűjtött a rokonnak tartott Közel-, s Távol-keleti népektől. Munkássága által festményei mellett a múzeum nemzetközi szinten is számon tartott tárgyakat őriz az Oszmán Birodalom területéről, Perzsiából, Kínából, Indonéziából valamint Japánból.

A fu kutya, eredetileg kőoroszlán a kínai kultúra egyik meghatározó alakja. Eredetileg a főkapuk két oldalán ül két kőoroszlán, szerepük a ház és a család védelmezése az ártó szellemek ellen. Az eredeti felosztás szerint a kapu bal oldalán az anyaoroszlán található, aki a karmai alatt egy kölyökoroszlánt tart, a kapu jobb oldalán pedig az apaoroszlán, aki egy gömböt tart a karmai alatt, amelynek szimbolikus jelentése a birodalom kézben tartása. A kínai Ming-dinasztiában (1368–1644) ezeknek az oroszlánoknak a többsége még kőből készült, azonban az ezt követő Csing-dinasztiában (1644–1912) már gyakoribb volt a bronzból való ábrázolása.

Az oroszlán eredetileg nem őshonos állat Kínában, eredeti élőhelye Afrika és India. Kínába az oroszlán a Han-korban, Vu császár uralkodásának a legvégén (i. sz. 87-ben) érkezett a mai Irán területéről. Úgy tartották ekkor, hogy az oroszlán a nyugati kultúrában az állatok királya, így a kínaiak számára is szerencsét hozhat. Így tehát a Han és a későbbi Tang-dinasztiában (618–907) már ábrázolni kezdték az oroszlánokat, azonban ekkor még alakjuk nagyban eltért a későbbi, Ming és Csing-koriakétól. Kapuőrzésre a Tang-kor végétől kezdődően alkalmazták őket, eleinte talapzat nélkül, azonban a Szung-kortól (960–1279) már talpazattal. Az oroszlánokat mindmáig használják templomok, hivatali épületek bejáratai előtt, valamint éttermek bejáratánál is.

A műtárgy magyar leírásában a fó kutya név szerepel. Ennek az oka, hogy az angol nyelvterületen elterjedt „foo dog” kifejezést magyarosították, nem lévén tekintettel arra, hogy a foo szó hosszú ú hanggal ejtendő. Múzeumunk tárgya egykor valószínűleg egy posztamensen állt mellső lábaival feltámaszkodva valamire. Erre utal furcsa tartása, kidolgozatlan hátsó lába és farkának hátsó része, amely valószínűleg eredeti helyén nem látszott. Figyelemfelkeltő még a kicsit jobban behajlított bal mellső lába, ebben talán egykor a földgömböt tarthatta, amely az apaoroszlán jelképe. A műtárgy hátán egy nagy méretű téglalap alakú rés található, amely esetlegesen egy a füstölőtartó helye lehetett. Ebből akár arra is következtethetünk, hogy a művész egy kínai templom oltárának díszét hozhatta el Magyarországra.