Stech Alajos: Tata látképe

1867.

 

Vászon, olaj; 51,5×104 cm

Jelzés jobbra lent: Pinxit Stech 1867.

KDM, ltsz. 72.1.1.

Proveniencia: a Pannonhalmi Főapátság ajándéka a tatai múzeumnak

 

Stech Alajos piarista szerzetest (1813-1887) 1865-ben helyezték a tatai rendházba. Latint, németet, rajzot és földrajzot tanított, az algimnázium igazgatója is volt 1870-től 1879-ig. Stech festeni is tanult, így a papi hivatás és tanítás mellett egész életében szenvedélyesen festett, arcképeket, tájképeket, vallásos kompozíciókat készített.

A tájkép a legjellegzetesebb tatai városképi részletet örökíti meg: az Öreg-tó látképét a várral. A vízparton jellegzetes épületeket azonosíthatunk: a dombon magasodó piarista rendházat, amelyet huszártornyáról ismerünk meg, távolabb nagytemplomot, két tornyával, szemben a grófi család kastélyát, és jobbra a várat, neogotikus árkádjaival. A tóparton gyárkémény füstöl: ez a cukorgyár épülete, amelyet a 18. századi sörházból ekkortájt alakítottak gyárépületté. Ez az az épület, amelyet két évtized múltán színházzá építenek át.

A klasszikus veduta pontosságra és valósághűségre törekszik. A festőt szemlátomást rabul ejti a látvány – ezt az élményt testesíti meg a parton elmélyülten szemlélődő, sétája során a tó látképébe belefeledkező alak. A szimpatikus, jól táplált, szivarozgató urat ismerjük: egy kortárs leírás szerint ő Giesswein István, Esterházy Miklós gróf pohárnoka, szőlőinek és pincészetének kormányzója.

 

Telepy Károly: A tatai vár

1900 körül

 

Vászon, olaj, 42×62 cm

Jelzés nincs

KDM ltsz. 70.4.1.

Proveniencia: vétel

 

Telepy Károly (1828-1906) a magyar romantikus festészet képviselője, a tájképfestészet területén Markó Károly után talán a legnagyobb festőnk volt. Romantikus tájain várak, várromok ébresztik fel képein a múltba forduló nosztalgiát. Az 1880-as évektől, magyarországi utazásai hatására festi a hazai várak látképét, ebbe a körbe sorolható a tatai várat ábrázoló festmény is.

A vár homlokzatán megfigyelhető az 1897-ben kialakított, velencei gótikus karakterű, díszes, emeleti ablaksor. Eszerint a festmény ennél később készült. A tatai várat szokatlan, közeli nézőpontból, oldalról örökítette meg. Fontos volt a festő számára a múlt jelzése, ezért nem takarja el az épület töredékességét, romos részleteit – az előtér árnyékba burkolt, növényzettől birtokba vett, bástyaszerű tömege is ezt szolgálja.

A kép tulajdonosa Rédey (eredeti nevén Rohrbacher) Miklós volt, a székesfőváros rendőrkapitány-helyettese, aki még a pesti egyetem hallgatójaként megírta Tata első várostörténeti monográfiáját (1888.). Ettől kezdve foglalkozott városunk történetével, gyűjtötte az erre vonatkozó anyagot, s valószínűleg ezért vásárolta meg ezt a festményt is, amelyet aztán leánya, Rédey Magda adott el a tatai múzeumnak 1970-ben.

 

Dobroszláv Lajos: Parkrészlet

1954.

 

Vászon, olaj, 70×100 cm

Jelzés jobbra lent: Dobroszláv L.

KDM ltsz. 55.5.1.

Proveniencia: vétel

 

Dobroszláv Lajos (1902-1986) festőművész a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a felsőgallai polgári iskolában kapott állást. Művészi pályáját a sajátos felsőgallai környezet, a bányatáj és a bányászok ábrázolásával kezdte. Első kiállítási sikereit is a bányászábrázolásoknak köszönheti. 1950-ben egy tatabányai vájár egészalakos képmására kapta meg a Munkácsy-díjat. Ekkor már (1942-től) Tatán élt családjával. A tatai környezet más inspirációkat kínált, átalakította a festő szemléletét is.

A képen erdőrészlet látható, jellegzetes, jól azonosítható részlete a Cseke-tó menti, feketefenyőkkel tarkított nyárfaligeteknek, a tóparti sétánynak. Ez a festmény még a művész első korszakának alkotása, amikor elsősorban olajfestményeket készített, nagy méretben, kiállításra szánva. Az erdőrészleten még semmi sem utal arra, hogy rövidesen, a politikai változások hatására átalakul Dobroszláv Lajos festői világa.

A festményt a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya vásárolta meg kiállításról, és ajándékozta a múzeumnak. Dobroszláv Lajos egyébként az 1950-ben felállított állami múzeum első igazgatója volt, hivatalát 1953-ig töltötte be.