Dobroszláv Lajos a tatai városrészletek, a környékbeli tájak megörökítőjeként ismert, elsősorban akvarelljei révén. Életműve két, jól elkülönülő korszakra bontható, a havas tópartot ábrázoló kép e két korszak határán áll.

A pályakezdő festő a felsőgallai bányász környezetben olaj kompozíciókat készített, környezetének ábrázolásaival (aknatornyok, kolóniák, bányászportrék) országos sikert aratott. 1942-ben kapott állást a tatai piarista gimnáziumban, ekkor a család átköltözött Tatára. A vallásos művészt nem látta szívesen az államosított gimnázium, 1950-ben elbocsátották állásából. Történetesen éppen ebben az évben nyerte el az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon bemutatott bányászképére a Munkácsy-díjat, így az állástalan festőnek új állást kínáltak fel: ő lett a tatai múzeum vezetője. Ennek az 1950 és 1953 közé eső néhány évnek a dokumentuma a festmény, a kép ugyanis annak a tóparti villának az ablakából készült, amely az ekkor létesített állami múzeum otthona volt.

Feszty Gyula egykori villája, amelyet akkoriban legutóbbi lakójáról, Quadt Sándor hercegről Quadt-villa néven emlegettek, a tóparton állt, ablakából csodás kilátás nyílt a tóra. Több képet is festett itt Dobroszláv Lajos. Képünk egy nagyobb, ismert kompozíciójának parafrázisa. A havas tópartot ábrázoló, nagy méretű olajfestménnyel elnyerte a Dunántúli táj-pályázat díját, majd – talán megrendelőinek unszolására – elkészítette a sikeres kép kisebb változatát is; így született a múzeumban őrzött téli életkép, amely sajátos nézőpontjával, finom tónusaival rabul ejti a kép nézőjét.

Dobroszláv festménye az olaj-korszak utolsó darabjai közé tartozik. 1953 után a festő visszavonult, és elsősorban akvarelleket készített.