♦ BOB MARLEY UPLOADER ♦

A barokk itt, a mi városunkban nem idegen kifejezés, az a stílus, amely egybeesik a város 18. századi újjáéledésével, amely azonos meghatározó jelentőségű műemlék épületeink stílusával. Ahhoz a történelmi korhoz és ízléshez kapcsolódik, amely itt Tatán egy új időszámítás kezdetét jelentette.

Ugyanakkor a barokk stílusról széles körben mindenkinek a méretes, túldíszített kastélyok, gigantikus, mesterkélten formázott kertek és az egyformának tűnő, egytornyos, csehboltozatos falusi templomok jutnak eszébe.

A barokk puszta létére a 19. század figyelt fel, az kezdte értelmezni egységes stílusperiódusként, olyan stílusként, amely a reneszánszhoz és a klasszicizmushoz mérten kevésbé szabályos, a kor esztétái szemében egyenesen ízléstelen. „Túldíszített, cikornyás, pöffeszkedő” – valahogy így gondolkodunk a barokkról, örökölve a pragmatikus, rendezett, fantáziátlan 19. század értékelését. A barokk, a stílus maga ma sem vonzó, mint ahogyan a korszak elnevezése is egy csúfnévből ered: a szabálytalan formájú gyöngyre vonatkozó portugál „barrucából” származik (ezt magyarul barokkgyöngynek nevezzük).

Ma már világosan látjuk, hogy a barokk azonban sokkal több a burjánzó látszatnál, egy olyan meghatározó művészeti stílus, amely a XVI. századtól kezdve elterjedt Európában és az Újvilágban, és a művészet minden ágában karakteresen jelent meg, a képzőművészeten túl az irodalomban és a zenében is. A korstílusnak ideológiai gyökerei vannak. A háttérben birodalmak lépnek fel, abszolút uralkodók fejezik ki hatalmukat a művészet eszközeivel, és a reformáció ütötte sebből éledő katolikus egyház próbál újra hegemón helyzetbe kerülni. Éppen ezért van szükség nagy méretekre, harsány színekre, az anyag és a mozgás keltette illúzió eszközére, mitológiai mesékre és bibliai példázatokra, nagyszabású díszletekre. Ez a kor veszi elő újra az eposzt, és hozza létre az operát.

Mi közünk lehet ma, nekünk ehhez a rég letűnt világhoz, annak műemlékként megbecsült, múzeumok falai között őrzött értékeihez?

Váratlan lehet valóban a tatai barokk fesztiválok történeti kiállításokhoz, ódon tárgyakhoz, régi arcképekhez szokott közönsége számára egy olyan kiállítás, amely abszolút mai, a jelenkor eklektikus, szabályokat, stílusorientációt elvető, felszabadult művészi nyelvet beszélő képzőművészeinek gondolatait közvetíti. E gondolatok hozzánk szólnak, a mi közegünkről beszélnek, de minden egyes munkában a barokkról való gondolkodás, reflexió, utalás rejtőzik. Nézzük tehát úgy e tárlatot, mint egy monstre (legalábbis az itt megszokott tárlatoknál szélesebb körű) kortárs kiállítást, amely egyszerre szól a mához, a máról, s amely ugyanakkor magában rejti a barokkról való gondolkodást, értelmezést, hivatkozást. Számos nagyszerű alkotást, munkát fog látni a közönség, amelyben örömmel fedezheti fel, vagy keresheti meg, fejtheti meg e nagyszerű vonatkozást, a barokk megjelenését. Nem másolatokat fognak látni, de parafrázisokat, stílusidézeteket stílusparódiát igen, számos módon idézve vissza azt a szellemet és formát, amely a barokk sajátja volt. Megjelenik a barokk témában, valamint stíluselemekben, úgymint a kompozíció, anyaghasználat, tér és idő kifejezése. Fogunk találkozni a tárlaton a Három Grácia és Vénusz figuráival, a barokknak a meztelen női test ábrázolására alkalmat adó kedvenceivel; találkozunk majd dús testekkel, kerti tájakkal, a barokk építészet karakteresen jelentkező motívumaival, ugyanakkor a korban meghatározó jelentőségű szakralitás jeleivel és jellegzetes témáival is. Megjelenik a barokk olyan módon is, mint egy patinás történeti stílusnak, vagy egyszerűen a múlt értékeinek szembesítése a jelen világával: a hagyomány tükröződik jelenünk kirakatának üvegében.

A kiállítás egy felhívásra adott válaszok anyaga; az országos felhívásban a barokk fogalmára reflektáló műalkotásokat kértünk. Mit őriztünk meg, mit mutatunk fel ma is a barokk stílus jellegzetességeiből, újításaiból, és mi köszön vissza belőle, tudatosan vagy kéretlenül a kortárs művészet szerteágazó jelenségeinek világában? Mit gondolnak a jelen alkotói a barokkról? – így hangzott a kérdés. A zsüri a beérkezett jóval több, több mint 100 műalkotás közül válogatta ki a tárlat anyagát, majd a beadást követően, a beadott munkák szemrevételezése során újra elvégezte az anyag értékelését. Ennek alapján, a bírálók egyhangú döntése szerint emeltük ki Szlávics László munkáit. Szlávics alkotásai találóan, szellemesen és újszerűen közelítették meg a témát; az idő patinájával terhelt óra-objektjei a feltett kérdéssel kapcsolatos kortárs értelmezést képviselnek.

Két további elismerésre is javaslatot tett a zsüri: Gerencsér Tamás és Kottek Péter munkái (plasztikái, objektjei) szintén a barokk kortárs értelmezésének magas színvonalon megvalósított formái.

A többi, szintén kiváló mű alkotói közül további művészeket emelt ki a zsüri, figyelembe véve a művek minősége mellett a témára, a feladott kérdésre adott válasz minőségét, egyediségét. Így kiemelésre, dícséretre javasolt alkotó Bakos Tamás, B. Gömbös Ilona, Naomi Devil, Kovács Katalin, Pállay József, Szalai Petra, Szilágyi Júlia és Pózner Gábor.

Köszönet illeti a művészeket, akik a tárlatra ajánlott műveikkel hozzájárultak a nagyszerű kiállításhoz!

Kövesdi Mónika

Fotó: Domokos Attila

(A kiállítás október 18-ig látogatható.)