Tisztelt Múzeumbarát!

Az idei esztendőben a Német Nemzetiségi Múzeumban a Víz, Zene, Virág Fesztivál programjaihoz kapcsolódóan nyílik meg az a  kiállítás, melynek sajtóanyagát ezúton osztjuk meg Önökkel.

Emlékezve a múltra: 1959-2024, azaz 65 év telt el azon a fontos időszakon, amikor két dunabaráti civilszervezet kapcsolatba került:

Németország. ULM-i SCHACHTEL – „Gesellshaft der Dunaufreunde ULM.”

Magyarország. KTE – Közlekedési Tudományi Intézet Budapesti szervezet tagjai

A történetünk hivatalosan 1961. július 24-én, Komáromban kezdődött, ahol az első találkozó zajlott le.

Két akkor még ismeretlen csoport köszöntötte egymást, és Dr. Herman Henne orvosprofesszor, a csoport vezetője ezekkel a szavakkal üdvözölte a vendégeket: „Kedves, még ismeretlen magyar barátaim! Mi ulmi dunabarátok azért hajózunk végig a Dunán rendszeres, hosszú távú tervezéssel, hogy a Duna menti nemzetek polgárainak a kultúráját, történelmét megismerjük, és a békebarátságunkat hirdessük és barátokat keressünk.”

Ezt követően Dr. Georg Meyer Keller professzor, a csoport elnöke és hajókapitánya kifejtette: „A második világháború után, Adenauer Kancellár vezetésével az újjáalakult német kormány célul tűzte ki az európai békepolitika és az ország újjáépítése mellett a külpolitika nemzetközi helyreállítását is. Ezen belül a hagyományokat őrző kultúrpolitika is kiemelt szerepet kapott.”

Az ulmi csoport vállalta a régi hagyományok őrzését és fejlesztését, mint olyan csoport, amely nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is hosszú távon szeretne fennmaradni és működni. Felismerték, hogy az élet értéke nemcsak számokban és tényekben mérhető, hanem a népek és csoportok közti kapcsolatokban, főleg történelmi és kulturális minőségben keresendő.

A feladat egyértelmű volt számukra: a Duna és a környezet védelme, a hajózás biztosítása, fejlesztése, valamint a Duna melletti országokkal való gazdasági és kulturális kapcsolatok kiépítése, hosszútávú fejlesztése, fenntartása.

A kezdeti találkozások és baráti vacsorabeszélgetések közben Herman Henne felvetette, hogy szeretné, ha megalakulna egy hasonló magyar civilcsoport is és elfogadva az elveinket, célkitűzéseinket, hosszútávú kulturális, történelmi hagyományokat őrző kapcsolat alakulna ki.

Válaszként Dr. Fekete György professzor a MAHART vezérigazgatója, a KTE tagja kifejtette, hogy a felvázolt elmondottak, figyelemreméltók és megfontolandók és erre a későbbiekben visszatérhetünk, hogy tudnánk ezen felkérést valóra váltani.

Ezután 1961-től kezdve egy szoros, nem hivatalos baráti közösség alakult ki a két csoport között, és fokozatosan érett meg az az elképzelés, hogy hivatalosan is létre kellene hozni a magyarországi Dunabaráti kört. A következő évek során ez az elképzelés valósággá vált, és megszületett a hivatalos Dunabaráti kör, amely tovább erősítette a két csoport közötti kapcsolatokat.

A magyarországi Közlekedési Tudományos Egyesület Elnökség Bizottsága megtárgyalta és elfogadásra javasolta a Dunabaráti csoport alapokmányát. Dr. Kerkápoly Endre, a KTE elnöke bemutatta az előterjesztést, és jóváhagyását javasolta.

1990. szeptember 24-én a bizottság jóváhagyta és érvényre emelte a szervezeti alapokmányt, ezzel hivatalossá téve a Dunabaráti szervezet megalapítását, mely szilárd alapot teremtett a további tevékenységek és kapcsolatok számára, erősítve a két szervezet közötti együttműködést és a Dunához kapcsolódó célok közös elkötelezettségét.

Elfogadását követően a KTE-Elnökségi Bizottsága kinevezte a magyarországi DUNABARÁTI civil egyesület budapesti központi vezetőségét:

– KTE ügyvezető igazgató – Sólyom János (mérnök)

– Elnök – Dr. Kerkápoly Endre professzor

– Titkár – Varga Imre mérnök

– Elnökhelyettes – Dr. Fekete György professzor

– Alelnök – Kovács Ferenc, Vértes Volán főosztályvezető

– Dr. Cseke László történész

Kovács Ferenc és a Komárom-Esztergom megyei, tatabányai KTE elnöki vezetőségének, Dr. Farkas Károly elnök előterjesztésének és a vezetőség elfogadása alapján létrejött a Komárom-Esztergom megyei Dunabaráti Kör.

Kovács Ferenc magyarországi alelnök vezetési megbízást kapott.  Az egyesület immár 65 éve hirdeti a Duna-menti országok baráti kulturális találkozóit és megörökíti ezen eseményeket kötetekben és emlékkönyvekben.

Ezek alapján feltárulnak azok az évek, amikor a Dunabarátok Társasága a folyó hullámain át összekapcsolta a népeket és megteremtette az örök béke és barátság hídját. A kulturális találkozók és az emlékkönyvek által az egyesület értékes hagyományokat őriz és közvetít, hozzájárulva a Duna-menti országok közötti szoros kapcsolatokhoz és a béke előmozdításához. Az eltelt időszakban elért eredmények és a közösség elkötelezettsége példaértékű a nemzetek közötti barátság és kulturális együttműködés terén.

A következő sorokban, az időutazás szálai összefonódnak, amikor Kovács Ferenc, a Dunabarátok Társaságának hűséges tagja, mély gondolatokat sző a múlt és a jelen kapcsolatáról. Szavai nemcsak a múlt megőrzésére való törekvést, hanem a szívvel-lélekkel való ápolást és az iránta érzett megbecsülést is kifejezik.

Én, mint a DUNABARÁT, nem csupán a múltat örökítettem meg, hanem szeretettel és tisztelettel ápolom ezt a szoros köteléket és megtiszteltetésnek veszem, hogy ezt a Társaságot szolgálhattam és továbbra is tagja lehetek.

A több évtizedes munkámon keresztül szerettem volna bemutatni, hogy a Duna nem csupán víz, hanem élet és az albumok, valamint a könyv egy olyan bemutató, amelyen az emberek áldozataikat hozzák a folyóhoz és a barátság oltárához.

Az emlékiratok és a képek segítségével próbáltam átadni azokat az élményeket, pillanatokat vagy érzéseket, amiket nehéz volna pusztán szavakkal leírni vagy megjeleníteni.

Az albumok és az emlékkiállítások képesek teljességében kifejezni a DUNA – a két Társaság egymáshoz fűződő szoros kötelék és ezen keresztül kultúraközvetítő erejével, hagyományaival mutassam be a környezetvédelem és Duna fontos védelmét.

Az elmúlt évtizedeken keresztül végzett tevékenyégemben úgy érzem, tisztességgel és becsülettel helytálltam, valamint eleget tettem, mert az egész életembe, (90 év alatt) és ezen a 65 éves munkásságomban is mindig, „azt tettem, amit tenni kellett”.

Tisztelettel, és köszönettel:

Kovács Ferenc – Dunabarát

Ferenc 65 évet bemutató írásai, képei nem csupán a múlt szépségeit tükrözik, hanem irányt mutatnak a jövő felé is, ezért született meg az a határozat, hogy 2024. június utolsó hétvégéjén, Tatán, a Víz, Zene, Virág Fesztivál keretein belül, egy jubileumi kiállítási tárlaton ünnepélyes keretek között mutassuk be azt a szoros köteléket, amely a Duna folyója mentén, a két társaság között kultúraközvetítő erejével és hagyományaival létrejött.

A 65 éves jubileum alkalmából egy emlékkönyv kerül bemutatásra, melynek címe: Az idő hullámai – Egy élet krónikája (1961-2024) Dunabarátok Társasága

ULM-SCHACHTEL-TATA-TATABÁNYA-BUDAPEST

Az album lapjain feltárulnak azok az évek, amelyek során a Dunabarátok Társasága a folyó hullámain át összekapcsolta a népeket, és megteremtette az örök béke és barátság hídját. Az évfordulós időszakban hálával gondolunk mindazokra, akik részt vettek és támogatták a Dunabarátok közösségét, hogy létre jöhessen egy több kötetből álló képes – írásos emlékanyag, amely az utókor számára is tanulságos, tovább vihető és az országunk javára, kultúrájának fejlesztésére, megőrzésére is maradandó és követhető érték lehet.

„Aki a múltat nem őrzi, nem ápolja, annak nincs jövője sem, mert a múltat őrizni, ápolni, a jövőt építeni kell!”

Kovács Ferenc

Ebben a szellemben tekintünk vissza az elmúlt hatvanöt évre, és ezzel a szellemmel nézünk előre a következő évekre, amiben a Dunabarátok Társasága továbbra is a barátság és a béke hídját építi a Duna partjain.

Szeresd, tiszteld és óvd a Dunát!