Dr. Kemecsi Lajost a városháza dísztermében Michl József polgármester és Dr. Schmidtmayer Richárd múzeumigazgató fogadta. Dr. habil. Kemecsi Lajos Dsc március 15-e alkalmából a Pesti Vigadóban állami kitüntetést vehetett át Csák János kulturális és innovációs minisztertől. A Magyar Érdemrend tisztikeresztje a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kifejtett kimagasló, példamutató személynek adható. Az elismerést személyesen is megtekinthették a vendéglátók.

 Az eseményen köszöntőt mondott Michl József polgármester, majd Dr. Schmidtmayer Richárd múzeumigazgató, régész, történész beszélt a kötet múzeumtörténeti jelentőségéről. A Néprajzi Múzeum főigazgatójának kiadványát Schmidtmayer-Busa Mónika, a Kuny Domokos Múzeum néprajzos munkatársa mutatta be. A kötet az ELTE BTK Néprajzi Intézete és a Néprajzi Múzeum együttműködésében jelent meg, dr. Bali János szerkesztésében, s a tavalyi esztendő utolsó napjaiban került ki a nyomdából.  

A hat fejezetre tagolt kötetben olvasható kutatási eredmények a szerzőnek – a  tatai Kuny Domokos Múzeumban – etnográfus muzeológusként végzett munkájához kapcsolódnak.

Feltárja a városban megőrzött néprajzi gyűjtemény talán legizgalmasabb részleteit, miközben olyan történeteket mesél, amelyek akár velünk is történhettek volna abban a korban.

Ezáltal jó szívvel ajánlom mindenkinek, hogy forgassa akkor is, ha ismeri Kemecsi Lajos korábbi munkáit. Ugyan nem könnyű esti olvasmány, de minden nap találhatunk benne egy-egy érdekes történetet, ami a városunk utcáin, műhelyeiben, ma is álló helyszínein történt. A könyv első tanulmányában megismerkedhetünk a fazekascéhek életével.

Sokat tanultunk a fazekasok életéről Körmendi Géza írásaiban, a mostani történetek azonban egy általunk nem belátható, emlékekben már nem élő korszakra mennek vissza. Éppen ezért lesznek kifejezetten érdekesek, hiszen a korabeli céhes iratok alapján mutatják be a céhek életét. Megtudhatjuk, hogy miről vitáztak a tatai fazekasok, hogyan alakultak a vezetői tisztségek, vagy éppen mit adott az elszegődő inasnak mestere.

Vagy éppen arra is válaszokat kaphatunk, hogy mi mindent szabályozott a céhszabályzat, hogyan járult hozzá a megfelelő viselkedés betartásához, a vitás helyzetek mielőbbi rendezéséhez.

Nagyon izgalmas része ennek a tanulmánynak az is, hogy mennyire személyes tárgy volt egy céhremek, és az, ahogy a muzeológiai feltáró munkában összeér a kézműves mester személye és az évszázados múltban gyökerező szabályok szerint alkotott munka apró részletei.

A hagyatéki leltárak az otthonok berendezését tárják fel előttünk, a szemünk előtt látjuk, hogy milyen tárgyakkal rendelkeztek, hogyan kell elképzelni az otthonokat a 18.-19. században.

A Komárom vármegye 1813. évi ár- és árszabásai is helyet kaptak ebben az összegző munkában, így a számokat kedvelők sem maradnak válaszok nélkül, hogy mi mennyibe került a tatai kézművesek műhelyeiben. Izgalmas válaszokat kapunk a korabeli életkörülményekből, vagy kínálat és kereslet rendszerére.

A kötet második nagy fejezete a hagyományos járműkultúráról szól Tatán és Tóvároson, amely szintén nem újdonság Dr. Kemecsi Lajostól, a paraszti kultúra legbonyolultabb tárgyával kapcsolatosan elgondolkodtató kérdésekre hívja figyelmet, egy olyan korban, amikorra ez a jármű teljesen eltűnt a hétköznapjainkból. Pl: megismerünk-e még egy tatai kocsit az oldaláról? Vagy vannak-e emlékeink a környezetünkben lévő települések különböző színű kocsijairól?

További érdekesség, hogy vajon milyen identitásalakító szerepe lehetett annak a tárgynak, amit akkor használtak az emberek, amikor egyik- vagy másik település búcsújába, vásárába elmentek. Kicsit emlékeztethet minket ma az iskolák előtti reggeli dugókra, amikor a legkülönbözőbb méretű és fajtájú járművek mesélnek tulajdonosaikról, lehetünk tanúi viselkedésüknek, hétköznapi megoldási stratégiáiknak.

Egy kötetben olvasható az a sokrétű tudás, ami a tatai múzeum és talán a tatai identitás két legfontosabb néprajzi tárgytípusáról mesél a fazekasságról és a mobilitást jelképező kocsiról.

A program második felében Dr. Kemecsi Lajos a pályatársak, a múzeumi szakma, családja, barátai,  alma materének  megjelent képviselőinek  körében dedikálta a kötetet. A kiadvány – március közepétől – a múzeumi kiállítóhelyek  shopjában megvásárolható.