Telepy Károly (1828-1906) a magyar romantikus festészet képviselője, a tájképfestészet területén Markó Károly után talán a legnagyobb festőnk volt. Romantikus tájain várak, várromok ébresztik fel képein a múltba forduló nosztalgiát. Az 1880-as évektől, magyarországi utazásai hatására festi a hazai várak látképét, ebbe a körbe sorolható a tatai várat ábrázoló festmény is.

A vár homlokzatán megfigyelhető az 1897-ben kialakított, velencei gótikus karakterű, díszes, emeleti ablaksor. Eszerint a festmény ennél később készült. A tatai várat szokatlan, közeli nézőpontból, oldalról örökítette meg. Fontos volt a festő számára a múlt jelzése, ezért nem takarja el az épület töredékességét, romos részleteit – az előtér árnyékba burkolt, növényzettől birtokba vett, bástyaszerű tömege is ezt szolgálja.

A kép tulajdonosa Rédey (eredeti nevén Rohrbacher) Miklós volt, a székesfőváros rendőrkapitány-helyettese, aki még a pesti egyetem hallgatójaként megírta Tata első várostörténeti monográfiáját (1888.). Ettől kezdve foglalkozott városunk történetével, gyűjtötte az erre vonatkozó anyagot, s valószínűleg ezért vásárolta meg ezt a festményt is, amelyet aztán leánya, Rédey Magda adott el a tatai múzeumnak 1970-ben.