Hessky Iván festőművész (1890-1950) az akvarell mestere volt. Kiállító művészként állami vízfestmény díjat nyert a Műcsarnokban, sőt beválogatták a velencei biennálén hazájukat képviselő festők közé is. 

Magas szintű festői tudását a Képzőművészeti Főiskolán alapozta meg, Edvi Illés Aladár tanítványaként. Festői tevékenysége mellett rajztanári állást vállalt, kezdetben a felvidéki Breznóbányán, majd Rózsahegyen a piaristáknál. Innen érkezett Tatára 1919-ben, s foglalta el az itteni piarista gimnázium rajztanári katedráját.

Képeit látva nyilvánvaló, hogy beleszeretett a városba. Akvarellel festett tatai vedutáin utcák és terek képe látható úgy, hogy a képekről árad a hely és a kor hangulata. Kedves témája a Kálvária-domb volt, napfényben, hóban, párában számtalan variációban örökítette meg, de ugyanígy Tata főterét is szerette, a hetipiac színhelyét, a tágas, földszintes házakkal övezett Kossuth teret.  Festményünkön is a hetivásárt látjuk, amelyet néhány ecsetvonással keltett életre, mögötte a ma is ismerős házak, míg a látványt a nagytemplom impozáns, felmagasodó tömbje zárja le.