Határtalan_képzőművészet

A “Határtalan_képzőművészet” címmel nyílt kiállítás vajdasági, felvidéki és tatai fiatal képzőművészek alkotásaiból a Kuny Domokos Múzeum volt Zsinagóga Kiállítóhelyén. A tárlat anyaga a Magyar Festészet Napja alkalmából utolsó állomáshelyén mutatkozott be Tatán.

Főszervező: Kernstok Károly Művészeti Alapítvány, Felvidéki Magyar Szépművészeti Egyesület mellet a VMMI- Zenta, VM4K- Szabadka, valamint intézményünk.

A kiállítás a vajdasági és felvidéki alkotásokból 2020 januárjában a Szabadkai Kortárs Galériában debütált. Az utolsó helyszínen – Tatán – tizenkét, a városban élő vagy onnan elszármazott fiatal művész is csatlakozott a rendezvényhez. A kurátorok: Miglinczi Éva művészetmenedzer, Kövesdi Mónika művészettörténész, valamint Brenner J. János szerkesztő szakmai előkészítő munkájának eredményeképpen összesen harminchat alkotó víziója elevenedik meg a tatai kiállítóhely falai között. A jelenlegi helyzetben a alkotók többsége nem lehetett, de nagyszámú érdeklődő, alkotóművészek, művészeti oktatásban résztvevő fiatalok érdeklődése mellett került sor a kiállítás megnyitóra szeptember 30-án délután.

A kiállításon szereplő alkotásokat jegyző művészek:
Acsaji Györgyi, Argyelán Zita, Borbély Máté, Éliás Ádám, Görözdi Lilla, Görözdi Rita, Gubik Korina, Helmeczi Zsuzsanna, Kincses Endre, Kršňáková Alexandra, Lázár Tibor, Matyus Dóra, Mayer Éva, Mazán Anikó, Méry Beáta, Mikus Áron, M. Kiss Márti, Monyov Glória, Mórocz István, Nagy Judit, Pesti Emma, Petró Petra, Petró Liza, Raffai Ingrid, Sándor Laura, Sárkány Balázs, Schenk Attila, Sipos Zoltán, Szunyog Júlia, Szűcs Gábor, Tarcsi Ádám, Tarkó János, Török Bianka, Újházi Adrienn, Vámos János, Vass Szabolcs

Varga Edit fotós munkatárs a délután legemlékezetesebb pillanatait örökítette meg.

 

A kiállítás 2020. október 23-ig tekinthető meg a kiállítóhely nyitvatartási idejében, csütörtök, péntek és szombati napokon 10 és 18 óra között.

Előzetes bejelentkezés esetén a tárlat külön is megtekinthető.

Telefonszám: 34/381-251

 

Wehner Tibor művészettörténész ajánlása:

 

A HATÁRTALANNAL HATÁROS
…….”A globalizáció által egyre inkább árnyalt művészetben és művészeti közállapotok között valószínűleg már hiába keresnénk – ha keresnénk – a genius locit, a hely szellemét, a couleur localt, a helyi színeket és hangulatokat, de még a korábban oly érzékletesen és szemléletesen meg-megjelenő nemzeti sajátosságokat is. (Ha az alkotók nevének feltüntetése, és az információkat is hordozó műalkotás-címek feltüntetése nélkül állítanánk ki ezt a kollekciót, akkor minden bizonnyal lehetetlen feladatra vállalkozna az, aki meg szeretné határozni, hogy melyik mű a felvidéki és melyik a délvidéki: azon túl, hogy európai művészet, következtetéseiben nem nagyon jutna messzebbre.) Általánosan érvényes lehet az a vélekedésünk, hogy roppant friss, megannyi, a tradicionális örökség és a modern művészeti áramlatok által megérintett művészeti szándék, törekvés, szemléletmód és attitűd jelenik meg ebben a műegyüttesben, amelynek alkotásai között az anyaghasználatban, a technikában, a művek megjelenítésében – műfajában, műformájában – inkább az újító szellemiségű, rendhagyó, az egyéni alkotói karakterek kialakuló-megszilárduló jegyeit erőteljesen hordozó munkák az uralkodók. Változatos, sokszínű, tematikailag – ha megjelölhetők egyáltalán még pontosan a témák és az azokkal összefüggő tartalmi-szimbolizációs vonzatok és vetületek – sok irányba futó tendenciát felvillantó ez a hagyományos és formabontó táblaképekből, szokatlanul tárgyiasult kompozíciókból, hagyományos és meglepő térszemlélettel megvalósított plasztikákból, illetve szobor-tárgyakból szerveződő jelenkori műcsoport. A gazdag összképben azonos súllyal és azonos jelentőséggel jelenik meg a konkrét és az elvont, a természetelvű és az absztrakt, az expresszív, gesztus-jellegű képrögzítés, a szürreális látomás, a tasisztikus festőiséggel tolmácsolt kifejezés, a groteszk hangvételű kritikus művészi kérdésfelvetés, a kollázs-munka és az objet trouvé, a minimalista dekorativitás, a neodadaista meghökkentés, a posztmodern idézet és a konceptuális szembesítés.
Művészi kérdések és válaszok, párbeszéd-kezdeményezések, kételyek és biztos kijelentések záporoznak a befogadó elé és felé: mintha egy felbolydult, kaotikus, látszatszerűségekben villódzó világ művészeti tükörcserepeinek összeillesztésre váró halmaza állna előttünk. A feltételes mód használata azonban indokolatlan: egy felbolydult, kaotikus, látszatszerűségekben villódzó világ művészeti tükörcserepeinek összeillesztésre váró halmaza áll előttünk.”