A képen Tata pontosan ábrázolt térképét látjuk, a térképlapon pedig hanyagul odavetett városábrázolásokat: tollrajzokat, akvarelleket. A barokk kori trompe l’euil képek kompozíciós elvét követi a festő, amikor a városképi részletek sokaságától hemzsegő felülettel megtéveszt bennünket, és elhiteti velünk, hogy egy vedutagyűjteményről, számos, különálló lapról van szó, amelyek még árnyékot is vetnek a térképlapon. Erre azért volt szükség, hogy a művész mozaikszerűen fel tudja villantani a város szépségeit, épületeinek, tájának, értékeinek gazdagságát. 

A bal felső sarokban elhelyezett, trófeummal körülvett Esterházy-címer egyértelműen elárulja, hogy a festmény a grófi család megbízására készült, s valójában az Esterházy-birtok részleteit mutatja. A vár, a kastély, a kastélykert, a várszínház, a remeteségi vadászkastély, a lovarda, a kegyúri templom, a tóvárosi lóversenypályák, a baji dézsmapince – mind-mind a hitbizomány vagyonához tartoztak, de legalábbis a gróf az alapító és fenntartó (nagytemplom).

A kép alkotója, Háry Gyula (1864-1946) korának sikeres művésze és keresett illusztrátora volt. Elsősorban tájképeket készített, grafikusként vált híressé. Részt vett az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben c. többkötetes, reprezentatív, országismertető kiadvány illusztrálásában; a Dunántúl-kötetben a tatai kastély és tópart, valamint a tóparti Feszty-villa képét is ő rajzolta (1896).