A tatai kastély, mint vidéki rezidencia, a vadban gazdag Vértes és Gerecse területén elterülő birtok központja, kiváló alkalmat nyújtott vadászatok rendezésére. A 19. században nagy divatja volt a falkavadászatnak, a par force–sportnak, hiszen ez a kor a ló évszázada Magyarországon. Széchenyi nyomán, angol mintára, a tudatosan megszervezett társasági élet részeként terjed el a lóversenyzés és a lovas vadászat. Tatán Esterházy Miklós Ferenc gróf, majd fia, Esterházy Miklós József tervei szerint épült fel a „magyar Newmarket”, tréningteleppel, versenyistállókkal, versenypályákkal. Miklós gróf maga is híres úrlovas volt, a bécsi Jockey-club alapítója, a királyi falkavadászatok mastere, természetes, hogy tatai birtokán is rendezett nevezetes falkavadászatokat. A kor szokása szerint ezek megörökítésére festőt hívott, aki helyszíni vázlatok sorában ragadta meg a helyszín jellegzetességeit, valamint a résztvevők arcmását. Így született ez a kép.

Wilhelm Richter (1824-1892) bécsi akadémiai festő volt, aki a társasági festészetnek éppen arra a területére specializálta magát, amelyre a tatai grófnak szüksége volt: úrlovasokat festett. Több alkalommal is lefestette a császárt és családját, természetesen lovon, a gödöllői par force-vadászatok közönségét, és híres versenylovakat idomárjaikkal, zsokéikkal. Tatán többször is járt Richter, egy alkalommal Julius von Blaassal együtt, aki Esterházy Miklós Józsefről egészalakos lovas képmást festett. Tatai tartózkodásai eredményeképpen a helyszíni vázlatok alapján több festményt is készített a gróf számára; a tatai kastély földszinti nagy szalonjának falán függtek festményei, két falkavadászatot ábrázoló kép, és egy nagy, lovas képmás az uralkodóról, aki szintén a tatai kastély vendége volt nem egyszer.

Képünkön a meet pillanatát látjuk, amikor gyülekeznek a vadászok, mindenki megérkezett, a kutyafalka izgatottan csahol. Még várunk valakire, a közelben álló előkelőségek háta mögött, porba burkolózva érkezik meg egy fogat, nyilván rájuk várt a master is, hogy aztán jelt adjon az indulásra. A falkavadászat mastere (maga Esterházy gróf) a kép közepén áll, éppen a tervet beszéli meg társaival. A többiek is azonosítható, felismerhető arcok, hiszen portré hűséggel örökítette meg őket is a festő. (Az utókor számára szoktak készíteni a festmények mellé egy külön kódot, egy rajzvázlatot, körvonalakkal, a festményen szereplő személyek azonosítása végett – sajnos a képünk alakjainak kilétét azonosító kód nincs a birtokunkban.)

A helyszín könnyen felismerhető. A csoportkép mögött az Öreg-tó víztükre csillan meg, a tóvárosi part panorámájával a háttérben, amelynek egyes részletei (például a Nagytemplom két tornya) tévesen vannak beillesztve a városkép szövetébe. Az előtér azonban hiteles. A helyszínt azonosítja középen az uradalmi lóistálló (az ún. Schweizerei) hátsó oromfala, mögötte a vár épülettömbje. Balra az a mészkőszikla látható, amelyen ma a gimnázium épülete áll, itt a kép készítésének idejében a Törökvárnak nevezett, régi elővédművet ábrázolta a mester.