Stech Alajos piarista szerzetest (1813-1887) 1865-ben helyezték a tatai rendházba. Latint, németet, rajzot és földrajzot tanított, az algimnázium igazgatója is volt 1870-től 1879-ig. Stech festeni is tanult, így a papi hivatás és tanítás mellett egész életében szenvedélyesen festett, arcképeket, tájképeket, vallásos kompozíciókat készített.

A tájkép a legjellegzetesebb tatai városképi részletet örökíti meg: az Öreg-tó látképét a várral. A vízparton jellegzetes épületeket azonosíthatunk: a dombon magasodó piarista rendházat, amelyet huszártornyáról ismerünk meg, távolabb nagytemplomot, két tornyával, szemben a grófi család kastélyát, és jobbra a várat, neogotikus árkádjaival. A tóparton gyárkémény füstöl: ez a cukorgyár épülete, amelyet a 18. századi sörházból ekkortájt alakítottak gyárépületté. Ez az az épület, amelyet két évtized múltán színházzá építenek át.

A klasszikus veduta pontosságra és valósághűségre törekszik. A festőt szemlátomást rabul ejti a látvány – ezt az élményt testesíti meg a parton elmélyülten szemlélődő, sétája során a tó látképébe belefeledkező alak. A szimpatikus, jól táplált, szivarozgató urat ismerjük: egy kortárs leírás szerint ő Giesswein István, Esterházy Miklós gróf pohárnoka, szőlőinek és pincészetének kormányzója.