“Lacus Felix” TÁMOP pályázat

Ősök csarnoka. Az Esterházy család képmásainak kiállítása

Az arcképfestészet kialakulásával párhuzamosan jelent meg az igény a főúri családok tagjainak megörökítésére, sőt olyan családi arcképcsarnokok készítésére, amelyek nemcsak a családtagokat és rokonokat, de az ősöket, a generációkkal korábban élt, hírt, dicsőséget és vagyont szerző dédapákat, dédanyákat is ábrázolják.

Az ősök arcképcsarnoka a 16-17. századtól kezdve megtalálható a nyugat-európai arisztokraták kastélyaiban ugyanúgy, mint a lengyel nemesek kúriáiban, de Magyarországon különös jelentőséggel bírt, hiszen a török háborúk idején új nemes családok léptek fel, váltak birodalmi rangú, udvari arisztokratákká, s mintegy nemességük igazolására születtek az ősök arcképei.

Az Esterházy család a török háborúk korában emelkedett fel; két generáció alatt szerzett főnemesi és birodalmi hercegi rangot, a házasságok és uralkodói birtokadományok révén tekintélyes vagyont, és lépett az ország zászlósurai közé. Ebben az esetben kiemelt jelentősége van az ősök emlegetésének, tiszteletének. Ezt jeleníti meg a családi arcképcsarnok, amely több sorozatban is elkészült.

A Kuny Domokos Múzeumban őrzött ősgaléria-sorozat a családi portrégaléria egy változata, amely szerencsés módon együtt maradt. A képmások az Esterházy család által alapított és patronált tatai piarista rendház refektóriumának falán függtek.

A család három generációja jelenik meg a képeken. Esterházy Miklós koronaőr, Esterházy Ferenc kancellár és Esterházy Károly püspök képviseli az első generációt az ábrázoltak között, majd Esterházy Miklós fiai, Ferenc és János képmásai következnek, végül Esterházy János fiának, Miklós grófnak az arcképe zárja az apák és fiúk sorát. Esterházy János gróf felesége, Pálffy Mária Anna is szerepel a sorozatban, sőt az ő tekintélyes rokonságának, Pálffy Miklós kancellárnak és Pálffy Károly hercegnek az arcmását is fontosnak tartották elkészíteni a tatai ősgaléria számára.

Az arcképek majdnem egy időben készültek. Több esetben jelentős, esetleg már elkallódott, és ma már csak metszetmásolatból ismert festmények másolataként születtek. A kiállítás utal a családi kapcsolatokra, felhívja a figyelmet a tekintély és rang jelzéseire (díszruhák, rendjelek), és a képi párhuzamokra, a festmények esetleges előképeire is.

Egy kisváros a hátországban - kiállítás