A tatai képzőművészet múltját, festészeti hagyományait bemutató kiállítás kulisszája előtt szervezett workshopot a múzeum. Meghívott vendégeink között szép számmal voltak művészek, és a művészettel kurátorként, kritikusként, szerkesztőként, szervezőként foglalkozó szakemberek is. A téma a város művészeti élete, művészeti arculata volt. Összegeztük a tapasztalatokat, szóba kerültek a tervek is, a helyzetelemzés során inspiráló beszélgetés és vita bontakozott ki.

Évszázados hagyományra épült a város képzőművészeti élete, a jelen helyzet azonban új kérdéseket vet fel. Intézményi háttérre lenne szükség, amely rendszerré, koncepcióvá tudná fejleszteni a művészet jelenségeit, jelenlétét abban városban, amelynek adottságai egyébként egészen rendkívüliek, és különösen alkalmasak lennének arra, hogy sajátos művészeti helyszínné válhasson. Folyamatosan jelen vannak tehetséges alkotók, vannak hagyományok, és működnek műhelyek. Helyi és innen kirajzott életművek, értékek, a múlt és jelen együttélése – ez Tata művészeti életének visszatérő jellemzője az elmúlt évtizedekben. Jellemző erre a hullámzásra az is, hogy a számos kiváló kezdeményezés, projekt, amely az utóbbi évtizedekben elindult, általában nem ért koncepcióvá, vagy derékba tört. Nem született meg, nem alakult ki a határozott művészetpolitika. Talán a Tatán különösen erős civil kezdeményezések nyomására alkalmi döntések határozták meg a művészeti élet közelmúltját.

Nem kizárólag művészetről esett szó a beszélgetés során. A hozzászólók a művészetnek egy vidéki város életében betöltött valós és lehetséges szerepéről beszéltek, a város szellemiségéről, művészeti, kulturális arculatáról, szó esett várospolitikáról, kiállítóhelyekről, műpártolásról is. A beszélgetés alapelveket fogalmazott meg, , hiányosságokat tárt fel, problémákat vetett fel, és jó példákat mutatott.

Fotók: Varga Edit, Kuny Domokos Múzeum