“Lacus Felix” TÁMOP pályázat

Lovak, lovasok, lovasszobrok

IMG_9199

A beszélgetés, Nagy János szobrászművész várbeli kiállításának záró rendezvénye, a mester lovasszobrai között zajlott. Szóba került természetesen Tata lovas múltja, a „magyar Newmarket” telivérjei, Esterházy Ferenc lipicai ménjei, amelyek a Ben Hur (a némafilm, Ramon Novarróval) kocsiversenyének fogatát adták. Szóba kerültek a magyar történelmen végigszáguldó lovasok, annál is inkább, mert a lovasszobor a történelmi hősök megörökítésére legalkalmasabb, legreprezentatívabb műfaj. „Az mégse járja, hogy egy lovas nemzet nagyjai gyalog álljanak” – mondta Mikszáth Kálmán az Andrássy Gyula-lovasszobor kapcsán.
Nagy János Búcson álló, Bulcsú vezért megörökítő szobra (amelynek feles modellje volt látható a kiállítótérben) ebbe a hagyományba illeszkedik. Nagy János szobrász és éremművész, számos köztéri szobor és emlékmű alkotója monumentális feladatokra termett. „Mint a legtöbb építész álma templom építése, a szobrász álma a lovasszobor” – vallja. A mester szobor- és emlékműtervei, illetve önálló szobrai a ló és lovas alakját felhasználva fogalmazzák meg a szobrász üzenetét emberi érzelmekről, a harcos mozdulatán keresztül küzdelemről, helytállásról, a történelmi hősök lovas figurájában történelmünkről. Szent István lovasszobrának bókoló lova a megzabolázott magyarság metaforája. Prutkay Zoltán, aki a lovak és lovasok oldaláról közelített az alkotásokhoz, érzékeny szemmel vette észre a lovasszobrok szédületes dinamikáját, a beszédes mozdulatok, az ágaskodó lovak expresszivitását, kifejező erejét. Prutkay Zoltán vérbeli lovasember: agrármérnök, lótenyésztő szakmérnök, sportlovas és lovasedző, korábban a dióspusztai ménesbirtok vezetője, majd a nemzeti ménes igazgatója. Egy nagyon katonás, és nagyon lovas családot képvisel, amelyben a régi történetek szerint a család őse a trencséni várban, vitézséggel szerzett nemességet. Az utódok ehhez tartották magukat. „Azért végeztem agráregyetemet, hogy magas szinten foglalkozhassak a lóval” – mondta.
A beszélgetés célja az volt, hogy a helytörténeti érdeklődés (lovashagyományok) kérdéseit, szempontjait különleges kiállításunk értékeinek fényében vessük fel és hozzuk végre szóba. Eközben a magas művészetről beszéltünk, a reprezentatív megfogalmazásról, a művészet nyelvéről, a szobrászmunka mibenlétéről, és a lóról, a lóról, a lóról.

Egy kisváros a hátországban - kiállítás