“Lacus Felix” TÁMOP pályázat

Lángoló igék

slider-47

Irodalmi délután lángoló igék és ragyogó képek között

Sóvári Melinda Lux perpetua című kiállításán a hit, a felülről áradó fényesség, a sugárzás nyilvánvaló jeleivel találkozik a látogató. A grafikától az iparművészetig eljutó alkotó számára a színes selyemszál nagyon fontos anyag. Az alkotó beleölt a festmény vásznába, titokzatos, finom, rezdülésnyi lelki kapcsolatokat, dimenziókat tár fel, majd elborítja a hímzés a felületet, a középső motívum körül (amely a hagyományos szakrális művészet nyilvánvaló jelképeinek köntösében, a szív, a háromszög formáiban mutatkozik) nimbuszként, sugárkoszorúként bomlik ki a hímzés. A kiállítás erről a sugárzó fényről szól, az efelé (felfelé) való törekvésről, és a hitnek a megvallásáról tesz a művész bizonyságot. “A művészet számomra az evangelizáció eszköze:hiszem, hogy alapvető küldetése Isten igéjét hirdetni, terjeszteni a világban. Munkáim egyfajta imádságok: az Atya felé irányuló kiáltások, vágyakozás, öröm, s mindenek előtt dicsőítés leképeződései” – vallja a művész ars poeticájában.

A “Lángoló igék” című, istenes versekből, a magyar költészet gyöngyszemeiből összeállított irodalmi délután résztvevői számára együtt lélegzett a falakon megjelenő hitvallás és a költők vallomásai. A programra a Tatai Versbarátok Köre érkezett, hogy megszólaltassák a kiállítást, versekkel, Kányádi Sándor, Dsida Jenő, Sík Sándor és mások költeményeivel és imáival. A versek közegében megnyíltak a titokzatos selyemszálakkal átszőtt képek, és, “csöndesen és váratlanul”, megnyíltak a szívek is.

Egy kisváros a hátországban - kiállítás