“Lacus Felix” TÁMOP pályázat

Grotta 6.: Árnyék

A tatai múzeum kortárs képzőművészeti projektje, a Grotta hat év alatt határozott kurátori koncepcióval, tervvel, ízléssel, a művészeti élet megteremtésének és fenntartásának szándékával (nemcsak a városon belül, de országosan is), és a kortárs képzőművészet bemutatásának küldetésével fordul a közönség felé. A Grottához hasonló kezdeményezés sem a múzeumban, sem a megyében nincsen. A maga területén valami teljesen újat, teljesen szokatlant: egy új művészeti nyelvet képvisel. Az évente augusztusban megrendezett, egyhetes performance a szokatlan helyszínen érdekes és üdítő művészeti esemény. Célja, haszna a művészek közösségéből kiemelt évi két alkotó önálló tárlata, akik bemutatkozásra, gondolataik kifejtésére kapnak így lehetőséget. Már eddig is számos izgalmas, egyéni tárlatot láthatott a nagyközönség Tatán; az idei tárlat díjazottjai: Szabó Andrea Ferenczy Noémi-díjas tervezőgrafikus, a Képzőművészeti Egyetem tanára, és Jónás Péter képgrafikus, a Kaposvári Művészeti Kar tanára.

Minden évben egy-egy téma, egy-egy hívószó kapcsolja össze a kiállítás anyagát. Idén az “árnyék” volt az alcím, a hívószó. Az árnyék, mint az ábrázolás, a művészet alapvető eszköze, mint a fény által létrehozott jelenség, amely szimbolikus ellentétpárt alkot az őt életre hívó világossággal, az árnyék, amely a másolás, lenyomat formája. Minden művésznek megvolt a saját véleménye az árnyékról, az ellenfényről, az árnyékvilágról, a leheletfinoman érzékelhető, másik világról, az árnyakéról, létezőkről és nemlétezőkről, az eltakarásról és felfedésről, a maszkokról…

Egy kisváros a hátországban - kiállítás