“Lacus Felix” TÁMOP pályázat

Elhunyt dr. Szatmári Sarolta

Fájdalmas veszteség érte a tatai múzeumot: elhunyt dr. Szatmári Sarolta régész-muzeológus, a múzeum egykori igazgatója, akinek neve egy korszakot jelent Tata múzeumának múltjában, a város kultúrtörténetében.

Szatmári Sarolta pályakezdő régészként került Tatára 1964-ben. Nemcsak társa, felesége, de a tudományos és múzeumi munkában segítője is volt férjének, Bíró Endre múzeumigazgatónak. Bíró Endre nyugdíjba vonulása után, 1984-től ő irányította az intézményt, majd 1989-ben a Központi Múzeumi Igazgatóság vezetője lett. Pályáját a budapesti Mezőgazdasági Múzeum igazgatóhelyetteseként folytatta. Ezzel párhuzamosan városi képviselőként az általa rajongásig szeretett Tata kulturális életének felemelésén dolgozott. Neki köszönhetjük pl. a Barokk Fesztivál elindítását, amelynek keretében azokban az években sor kerülhetett az Esterházy-kincstár várbeli bemutatására.
Évtizedeken át, a tatai múzeum felépülésének, kibontakozásának időszakában folytatta tevékenységét régészként, kutatóként, muzeológusként. Az ő nevéhez fűződik a tatai vár feltárása, a műemléki helyreállítás után az állandó kiállítás létrehozása, ingatlanok, gyűjtemények megszerzése a múzeum számára, régészeti feltárások sora (Nagykert utcai középkori temető, Tatabánya Alsógalla avar temető, Oroszlány Borbála-telep, avar temető, stb.), Tata és a megye helytörténetének kutatása (ennek leglátványosabb eredménye a Tata története című két kötetes monográfia megszületése, melynek egy részét, a honfoglalástól a mohácsi vészig terjedő időszak történetét írta ő), eközben képzőművészeti kiállításokat rendezett, nemzetközi művészeti kapcsolatokat épített ki, előadásokat tartott, múzeumbarát kört szervezett, 1990-ben országos konferenciát rendezett Mátyás király és a vidéki Magyarország címmel. Szerteágazó tudományos és muzeológiai munkásságának számbavétele meghaladja az emlékezés kereteit.

1989-ben Pro Tata díjjal tüntették ki, majd 2008-ban vehette át az elkötelezett közgyűjteményi munkáért járó legmagasabb kitüntetést, a Széchényi Ferenc-díjat.

Munkássága a magyar kultúrát gazdagította, azon belül Tata városát, annak régészeti, történeti, művészeti, műemléki örökségét. Tudása, elkötelezettsége pótolhatatlan űrt hagy, varázslatos egyénisége emlékezetes marad számunkra.

Egy kisváros a hátországban - kiállítás