“Lacus Felix” TÁMOP pályázat

Category Archive: Általános

Földtudományos Forgatag

November 12-13-án került megrendezésre a Magyar Természettudományi Múzeumban a Földtudományos Forgatag. Ez a két nap a földtudományokról szól, legyen szó akár klasszikus geológiáról, olajkutatásról vagy csillagászatról, mindnek itt a helye.
Idén először, a Kuny Domokos Múzeum is részt vett a programban. Kézbe vehető kövületek – mint pl. növénylenyomatos kövek, kb. 200 millió éves ősállatok -, képes bemutatók és kirakók segítségével tettünk geológiai időutazást a tatai Porhanyóbánya és a Kálvária-domb ősi világában. A vállalkozó kedvűek tudását többféle feladatlapon teszteltük, a jó megoldásokat pedig kis meglepetésekkel jutalmaztuk. A kisebb természettudósokat a témához kapcsolódó színezőkkel és homokkép készítéssel vártuk.
Köszönjük a lelkes érdeklődést azoknak, akik meglátogatták a standunkat, akik pedig idén lemaradtak, velük reméljük jövőre találkozunk!

Barlangok Napja

megalodusA Barlangok Napját minden év június 25-én ünnepeljük. Mivel Tata is bővelkedik ezekben a képződményekben, ezért álljon itt néhány szó róluk.

Nem minden „lyuk” számít barlangnak, amit egy sziklafalban látunk. A pontos meghatározás szerint a barlang a Föld szilárd kérgében, természetes úton keletkezett, 2 m-nél nagyobb, ember által járható üreg. Attól függően, hogy milyen kőzetben, milyen környezetben, milyen folyamat hatására alakul ki, rengeteg típust el lehet különíteni (pl. cseppkőbarlang, sóbarlang, jégbarlang, stb.)

A tatai barlangok egy része a Kálvária-dombon is szemrevételezhető tengeri mészkőben alakult ki. Ilyen a Megalodus-barlang is, amely a város legnagyobb barlangja. Nevét egy kagylóról kapta (Megalodus), amely jellegzetes ősmaradványa a triász mészkőnek, amelyben a barlang képződött. A Kálváriához kisétálva, bárki megfigyelheti ezeket a kb. 200 millió éves őslényeket.

Egy más képződési környezetet mutat pl. a Feszty-barlang, amely a városszerte gyakran látható, növénylenyomatos édesvízi mészkőben keletkezett. Érdekessége, hogy nem utólagosan alakult ki az üreg a kőzetben, hanem a kőzet képződésével egy időben.

Barlangtani különlegesség az Angolparkban található Angyal-forrás-barlang, ugyanis nem a szokásos karsztosodó mészkőben alakult ki, hanem kavics-konglomerátumban. Az áramló víz kipolírozta a kavicsok felszínét, így olyan, mintha csillogó „ékkövek”-ből állna a barlang fala.

Ez csak néhány barlang kiemelve, de számos másik nem is került most említésre. Ez is azt bizonyítja, hogy Tata rendkívül gazdag természeti értékekben… és felmerül a kérdés: vajon hány barlang vár még felfedezésre?!

 

Májusi maszkabál

Az idei évben ismét bemutatkoztak a magyar múzeumok a Nemzeti Múzeum kertjében. A két napos Múzeumok Majálisán sok érdeklődő kereste fel a múzeum sátorát is. A Kuny Domokos Múzeum idei bemutatkozása – a meghirdetett témára reflektálva – a bálok kulisszáit idézte fel. Az érdeklődőket kézműves foglalkozásokkal is vártuk, melyek közül a Nagy várépítő játék hatalmas sikert aratott a családok körében. A gyerekeket hosszan lekötötte az építés, jó szórakozást nyújtva kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Megépíthették a tatai vár korszakainak megfelelő állapotát, illetve Vitány várát is. Volt, aki a vár kápolnájáról és a várbörtönről sem feledkezett meg. Kollégáink jelmezt öltöttek magukra, Tatához köthető, ismert személyeket megjelenítve; ez a vidám maszkabál a régi időket idézte fel. Itt volt köztünk Lotz Matilda művésznő, aki színházi jelmezeket festett, és múzeumalapítónkhoz, dr. Darnay-Dornyai Béla piarista tanárhoz is fordulhattak kérdéseikkel. Tatán megfordult királynőink is jelen voltak, és felbukkantak a múltból a törökök is. A stand látogatóit fotózási lehetőséggel is vártuk: a gróf és a grófnő szerepében készíthettek fényképet magukról.

Két víz között

Az idei helytörténeti vetélkedő témája a víz volt. A víz ott áll városunk földrajzának, településtörténetének, gazdaságtörténetének, kultúrtörténetének metszéspontjában, mintegy rendszerbe foglalja ismereteinket városunkról.
Az előkészítő foglalkozásokon és feladatokban részt vevő diákoknak ezt a rendszert szerettük volna átadni, látványos, játékos, élményszerű formában. Ezt folytattuk a döntő két fordulójában is.
A döntő játék első napján a város vizes helyszínein haladtak a csapatok, természetesen a tó körül, s eközben az időalagútban eltévedt, az időszalagról lepottyant történelmi szereplőkkel találkoztak. Így a neandervölgyi ősemberrel, aki a melegvízű források mellett telepedett le, majd egy bencés szerzetessel, aki a város előtörténetéről, és a monostor birtokában lévő malomról beszélt. Ezután érkeztek csapataink a várba, ahol Zsigmond király krónikása arról beszélt, hogyan épült a mocsaraktól körülvett sziklamagra a királyi várkastély. Ezután a Komárom felé menekülő várkapitányba, Hannibal Tassóba botlottak a gyerekek, aki a török idők ostromairól, a vízzel védett várról beszélt. Pötörke Julianna egykori malma előtt állva kért segítséget a malom körüli teendők elvégzésében. Mikoviny Sámuel kamarai mérnök a műemlék vízivágóhídon avatta be a diákokat abba, milyen jelentősége volt a csatornázásnak a birtok művelhetővé tételében. Végül Feszty Adolf látta vendégül a csoportokat villája teraszán, és elmesélte nekik nagyívű javaslatát a bőségesen fakadó tatai forrásvizek hasznosítása tárgyában.
Mindez két víz között zajlott, mert a vizes vetélkedőre való tekintettel nemcsak körülöttünk, felettünk is megjelent az áldott, életadó víz, eső formájában.
A város legmodernebb vizes helyszínén, az Új Kajakházban zajló második forduló újabb játéklehetőségeket kínált. Meg kellett személyesíteniük a tatai vizek nimfáját, de a várostörténet kulcsszereplőjét, magát Zsigmond királyt is, sőt Kazinczy Ferencet, aki olyan szépen írt az angolkert egyedülálló varázsáról, a forrásokról. Komoly és tréfás feladatok, ügyességi fordulók és alkotómunka során alakult ki a végeredmény. Az első a Kőkúti iskola 6.a osztályának csapata: Tóth Kincső, Engler Csilla, Vajda-Kolek Blanka és Szabó Gréta. A második helyezett a Kőkúti iskola 6.b osztályának csapata: Benda Eszter, Gunics Nóra, Schaffer Ágnes, Somogyvári Máté. A harmadik helyen a Kőkúti iskola Fazekas utcai tagintézményének 5. osztályos csapata végzett: Brondos Zsófia, Dienes Gréta, Füstös Zsófia, Schek Janka. Az ő jutalmuk múzeumi táborozás, evezés, és Fényes-fürdői strandolás lesz.

Koronás kis címerrel díszített népi kerámia

Kuny Domokos Múzeum néprajzi gyűjteményének jelentős részét teszik ki a népi kerámiák. Ezen kollekcióban számos, a gölöncsérek által készített tálat őrzünk, melyek némelyike csodálatos mintákkal van díszítve. Tudva levő, hogy Tata mint fazekasváros, vagy ha úgy tetszik fazekasközpont volt, és ma is az. Ráadásul a tatai kerámiák mintái, mintakincse egyedülálló a Kárpát-medencében. A többségében írókával, karcolattal (sgrafitto) vagy domborplasztikával díszített mázas tálak, tányérok, korsók és más használati, illetve dísztárgyaink között más fazekasvárosok, -központok tárgyi emlékeit is őrizzük a múzeumunkban. Ezek közül került ki az a 71.28.2. leltárszámmal ellátott nagy tál is amit bemutatunk.
A tálnak a fenekén egy írókázott, stilizált koronás kis címert láthatunk két növényi szár között. Ebben a kontextusban a növényi szárak egy stilizált koszorú jelentenek. A tál szélén körbefutó minta, növényi ornamentika, szintén írókával készült. A tál anyaga égetett cserép, felületét okkersárga ólommázzal vonták be, amire a mintákat festették. Nagyságát méretei jól mutatják. A peremének átmérője: 49,5 cm.,magassága pedig 14 cm. E tálat mintája és díszítése miatt választottuk március hónap műtárgyául, mert a közepében látható címerdísz nagyon sok 1849. után készült tárgyat díszített, emlékezve ezzel a 1848-49-es szabadságharcra.

Csapucha Árpád

Tata kincse, a porcelán

Capodimonte III. Károly nápolyi király palotájának neve. Itt alapította meg 1743-ban porcelángyárát, amelynek sajátos termékét, mintáját több európai porcelánműhely utánozta. A jellegzetes, színesen festett, domborműves, mitológiai történeteket megjelenítő „Capodimonte” dekorú porcelán drága luxusterméknek számított.
A közelmúltban gyűjteményünkbe került darab egy Capodimonte-mintás teáskészlet kannája. Érdekessége, hogy Tatán készült, no, nem maga a porcelánedény, csak a festése. 1874-ben ugyanis a Herendről Dezső fiával Tatára hazatérő Fischer Mór a főtéri szülőház udvarában festőműhelyt rendezett be, és dekorégető kemencét építtetett. A festetlenül ide érkező porcelán készletekre itt kerültek fel a tradicionális herendi minták. Az edény aljának jelzése a Herenden használt magyar címer, a T és FD betűkkel kiegészítve (Tata és Fischer Dezső monogramja). Míg Herend csőddel küszködött, néhány évtizedig Tata képviselte a herendi hagyományt, egészen addig, míg Fischer Dezső fia, Farkasházy Jenő újra fel nem virágoztatta a magyar porcelángyártást Herenden.
Kannánkon a mitológiai dekor jellegzetes eleme, a négyesfogat látható, antik ruházatú alakokkal. A fogatot egy szárnyas nőalak hajtja. Talán Nemezis ő, a büntetést, igazságot osztó, szárnyas istennő, aki kezében mindig ostort tart, s aki a balsorsot érdeme szerint méri a halandóra?

Kövesdi Mónika

Évkönyvbemutató

Tisztelettel meghívjuk Önt a Kuny Domokos Múzeum Közleményei évkönyvbemutatóra 2016. január 28., csütörtök 16 órára a tatai várba.

A vendégeket köszönti: Michl József
Tata város polgármestere

A kötetet bemutatja: László János
régész, a kötet szerkesztője

0133

Tér-képek. A Kossuth tér festményeken

A Kuny Domokos Múzeum kiállítása a Fischer-házban, a felújított Kossuth tér átadása alkalmából.
Régi városképek, Hessky Iván, Juszkó Béla, Dobroszláv Lajos alkotásai.
A kiállítás december 5-től látogatható.

 

Egy kisváros a hátországban - kiállítás