Hessky Iván (1890-1950) az akvarell mestere volt, s bár a tatai piarista gimnáziumban tanított évtizedeken át, két alkalommal elnyerte az Állami Vízfestmény-díjat, egyszer a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesülete akvarell-díját.

Sajátosan nyúlt a vízfestékhez, kevés eszközzel dolgozott, nagy foltokkal, az ecsetrajzhoz hasonlóan, nagy felületeken hagyva festetlenül, fénylőn a papírt. Talán éppen ezért volt számára kedves téma a havas táj, a papír fehérségével, a téli ég finom szürkéivel, itt-ott megcsillantva egy színfoltot.

Hessky Iván 1919-ben került Tatára. Ettől kezdve legkedvesebb témája a városkép volt, a ködös-párás Kálvária-domb látképe (amelyet tanterme ablakából nap, mint nap láthatott), a tatai piactér (általában napsütötte, tágas panorámában, vásáros szekerekkel), és a széles Esterházy utca.

A képen a tóvárosi főtérből kiinduló, széles piac utcát látjuk, a korábban Budainak majd Esterházynak hívott, ma Ady Endréről elnevezett főutcát a kapucinus templom felől, magas nézőpontból. Az előtérben az 1931-ben felállított hősi szobor látható (ezt később áthelyezték az Erzsébet térre), szemben a jellegzetes, emeletes, műemlék házsor. A három emeletes épület a mai napig megvan, a többi házat, a főutca üzletsorát viszont lebontották, átalakították, a Hessky által ábrázolt utcaképre ma már alig ismerünk rá. A tél ebben a formájában egyébként is ritka vendég, a hatalmas hó, amelyben a lovaskocsi utat tör magának, a hófehér, havas háztetők látványa, a füstölő kémények egy letűnt világ képét tárják elénk.