“Lacus Felix” TÁMOP pályázat

Műtárgy karácsony közeledtére: a Mariahilf képe

nevtelen-7

A karácsony ünnepére készülődve, az üzletek és adventi vásárok forgatagában is eszünkbe az ünnep lelke: a közeledő fény, a kis Jézus születése. Ezt a képzőművészetben is ismétlődő, kedves, bensőséges témát ezúttal gyűjteményünk egyik szép darabjával, egy kisméretű, rézlemezre festett Madonna-képpel illusztráljuk.

Képünk, bár Jézus gyermekségének ábrázolását látjuk rajta, valójában nem a karácsony alkalmához kötődik. A főszereplő itt inkább Mária, a legfőbb védőszent, legjobb közvetítő, aki a legerősebb védelmet, segítséget tudja nyújtani a hozzá folyamodóknak. A gyermekét ölében tartó Mária ezen gyengéd megfogalmazású ábrázolása tulajdonképpen egy kegyképre vezethető vissza, amelyet az ikonokhoz hasonlóan hűségesen lemásoltak, képünk is ezek közé tartozik. Az eredeti kegyképet, amelyhez csodák kötődnek, Lucas Cranach festette 1537-ben. A kép közkeletű neve „Mariahilf”, a Segítő Szűzanya képe. A kegykép története Bécs török alóli felszabadításával kezdődik (1683 szeptembere). A császár Passauba menekült, és a Segítő Szűzanya képe előtt imádkozott, míg a katonák zászlóikra ráhímeztették a Madonna alakját, és „Maria, Hilf!” felkiáltással mentek alattuk a csatába. A győzelmet a keresztény világ Mária segítségének tulajdonította, ez hozzájárult a Mária-kultusz fellendüléséhez a 18. században. A Magyarországon ismert Pócsi Szűzanya- és Celli Szűzanya-kegyképek mellett ez a Mariahilf-ikon a legelterjedtebb. A bodajki egykori kapucinus templom kegyoltárán is ezzel a típussal találkozunk.

Karácsony alkalmával fordítsuk figyelmünket a kép egyik szép részletére: a kis Jézus édesanyja arcát simogatja. A bizánci ikonok Eleusza-típusa jelenik meg ilyen módon, az ikonokhoz valóban hasonló funkcióban. Ez a gyengéd jelenet idézze fel számunkra a karácsonyt, a Gyermek érkezését, a szeretetet, amit ma is az ünnep legfontosabb üzenetének tartunk.

86-2-1

Egy kisváros a hátországban - kiállítás