A tatai piarista gimnázium festőművész rajztanára, Hessky Iván távolról érkezett Tatára. Pályáját a Felvidéken kezdte, a Breznóbányai polgári iskolában, majd Rózsahegyen, a piaristáknál tanított. A történelem sodorta Tatára, 1919-ben, a Monarchia összeomlása miatt keresett állást Csonka-Magyarország területén. Hogy mennyire megszerette ezt a várost, arról számos akvarellje tanúskodik. Gyönyörködött a látványban. Kerülte a nagy témákat, általában egyszerű utcaképeket, kis házakat, udvart, mezőt festett, hiszen valójában a fény megjelenése, annak megragadása érdekelte. A gimnázium ablakából kinézve naponta másnak látta ugyanazt a kápolnával megkoronázott, kopár Kálvária-dombot, 1924-ben egy ilyen képére kapott díjat a Műcsarnokban.

1997-ben, a kecskeméti piarista rendházban vettünk át Veszprémi Tibor atyától néhány tatai akvarellt, amelyeket ő, fiatal paptanárként kollégájától, Hesskytől kapott. A kék sziklákat ábrázoló kép ezek közé tartozik. Egy ma már nem létező helyszínt ábrázol, és emiatt is becses számunkra. A gimnázium közelében, a mai Eötvös utca alsó részén volt az ún. kékkőbánya, itt fejtették a Kálvária-domb ferdén lefutó mészkősorai közül a sötét színű, kemény kő rétegét, amely kiváló építőkő volt. A fejtés helyén kialakult bányaudvarban összegyűlt a víz. A képen az árnyékban kéken megcsillanó kőfalat és az előtérben ragyogó víztükröt látjuk, a Hessky akvarellstílusára jellemző fekete ecsetrajz kontúrjaiba fogva.