Dobroszláv Lajos az 1950-es években áttért az olajfestésről az akvarell technikára. Már 1947-es budapesti kiállításának kapcsán a sajtó és a kritika kiemelte tatai városképeket ábrázoló, lenyűgöző vízfestményeit. De nemcsak varázslatos, életteli, hangulatos akvarelljeinek sikere vezetett a technika és a téma megváltoztatásához. Hozzájárulhatott ehhez a kor hivatalos művészetpolitikája, amely a művész teljes visszavonulását eredményezte. Így menekült egy olyan technika területére, amellyel kapcsolatban nem várhatók el hamis, patetikus felhangok, s amellyel családja mindennapi megélhetését is fedezni tudta. Dobroszláv élvezettel festette a tatai városképeket, kezdetben az emberektől nyüzsgő vásári jeleneteket, a nagyhalászatot, majd a távolabbi, csendesebb részleteket, míg végül, az 1970-es évektől inkább a környékbeli hegyek részleteit, ember nem járta zugait festette le.

A múzeum gyűjteménye számos Dobroszláv-akvarellt őriz. A városképek olyan érdekes, azóta megváltozott, ma már nehezen azonosítható helyszíneket is megörökítenek, mint a tóvárosi városközpont, az azóta teljesen átalakított Országgyűlés tér. A kép a térbe torkolló főutcát mutatja, annak régi házsorát, a széles utcán a márvány ivókúttal. Az előtérben balra látható, földszintes kis házzal kezdődött a főutca üzletsora. Jobbra egy elkerített parkrészlet látható, áthelyezéséig itt állt a szovjet hősi emlékmű. Szokatlan a kép kivágata, a nyugtalanító diagonálisok. Figyeljük meg, hogy  egyetlen fontos tájelem vagy motívum sincs a képen – a téma talán éppen a hétköznapok világa, hangulata.