Dobroszláv Lajos (1902-1986) festőművész a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a felsőgallai polgári iskolában kapott állást. Művészi pályáját a sajátos felsőgallai környezet, a bányatáj és a bányászok ábrázolásával kezdte. Első kiállítási sikereit is a bányászábrázolásoknak köszönheti. 1950-ben egy tatabányai vájár egészalakos képmására kapta meg a Munkácsy-díjat. Ekkor már (1942-től) Tatán élt családjával. A tatai környezet más inspirációkat kínált, átalakította a festő szemléletét is.

A képen erdőrészlet látható, jellegzetes, jól azonosítható részlete a Cseke-tó menti, feketefenyőkkel tarkított nyárfaligeteknek, a tóparti sétánynak. Ez a festmény még a művész első korszakának alkotása, amikor elsősorban olajfestményeket készített, nagy méretben, kiállításra szánva. Az erdőrészleten még semmi sem utal arra, hogy rövidesen, a politikai változások hatására átalakul Dobroszláv Lajos festői világa.

A festményt a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya vásárolta meg kiállításról, és ajándékozta a múzeumnak. Dobroszláv Lajos egyébként az 1950-ben felállított állami múzeum első igazgatója volt, hivatalát 1953-ig töltötte be.