“Lacus Felix” TÁMOP pályázat

Category Archive: Általános

Múzeumpedagógust keresünk

Intézményünk múzeumpedagógust keres. Álláspályázat és részletek:

https://kozigallas.gov.hu/pages/jobviewer.aspx?ID=zhmb0esxh1

MEGHÍVÓ: “Vithánvár omladékai” – kiállítás megnyitó Szőnyben

Időszaki kiállításunk nyílik!

Intézményünk 2012 óta folytat régészeti feltárást a Vértessomló határában álló Vitányvárnál. Az eddigi ásatási eredményeket időszaki kiállítás keretében mutatjuk be a Komáromi Klapka György Múzeumban 2019. július 24-től. A kiállítás kurátora az ásatás vezetője: László János.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Mezők lilioma kiállítás megnyitó

A piarista kápolnában nyílt meg, nagy érdeklődés mellett 2019. június 27-én a Mezők lilioma című, csoportos kortárs képzőművészeti kiállítás. A rendhagyó kiállítási helyszínen rendezett tárlat a Kuny Domokos Múzeum, a Mecénás Közalapítvány és a Rend-ház Kft. összefogásával valósult meg.

Részletek a megnyitóból:

„Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is.”

Kiállításunk Máté evangéliumának szövegére, a „Hegyi beszéd” részletére épül. A szöveg példázatai, szimbólumai és metaforái Jézus legfontosabb tanításait magyarázzák el. A tanítást hitről, gondviselésről, az útmutatást a pusztuló anyagi javak és a maradandó értékek közti választásról, s emellett a teremtett világ szépségének himnikus dícsérete is e sorokban rejtőzik.

Az épület sorsát beszédesen mutató falak között tavaly rendeztünk először ilyen nagyszabású kiállítást, s annak során meggyőződtünk arról, hogy itt elsősorban szakrális kiállítások nyernek létjogosultságot, azok érvényesülnek, – olyan alkotások, amelyek az egykori oltárképek, predellaképek, ereklyetartók és szobrok helyébe tudnak lépni, és így szolgálni azt, amiért ez a hely megépült. És most is megtörtént, ami tavaly: az itt kiállított darabokat kivétel nélkül sajátos fénybe vonta, különös jelentésárnyalatot kölcsönözve nekik, a kápolna.

Egy különös kommunikáció zajlik itt, amelynek médiuma az alkotás, kommunikáció egyszerre felénk és felfelé, valamiféle köztes létben létértelmezés, vallomás és imádság között. Mint Szunyogh László szobra, a Figura holdsarlóval: egy nagyon rusztikusan, durván mintázott alak, amint íjként megfeszülve próbál emelni egy fénylő, egy tökéletes égi idomot. Lehet, hogy nem is emeli, csak próbálja egyáltalán tartani: mulandó a halhatatlant, földi az égit, vagy csak tulajdon lényünkből azt a részt felmutatni, ami értékes, ami megmarad.

Vagy mint Kelemen Benő képe: töredezett emberi figura, áll a liliomok között, s míg azoknak felfelé vezet az útja, a törékeny nádszál ember süllyed – lélek és test kettőssége ez.

A kiállított alkotások az ország legkülönbözőbb pontjairól jelentkezett 53 művész munkái. Az alkotások ennek megfelelően többféle nyelven szólalnak meg, több műfajban, stílusban, hangnemben, esztétikai minőségben. A keresztény művészet hagyományos, sokévszázados toposzait megszüntetve-megtartva, abszolút kortárs alkotások ezek. Bizonyos dolgok (utalások, fogalmak, jelképek), a megjelölt témának köszönhetően, visszatérő módon jelennek meg.

A legjellemzőbb motívum a táj és a kert. A mező, a liliomok és a füvek említése a szentírási szövegben előhívta annak a kertnek a képét, amely a tökéletesség, a boldogság és béke kertje, az elveszített és azóta is vágyott idill kertje, a paradicsomkert, az éden. A képeken ábrázolt tájak, mikrovilágok, kertek, fák, levelek és virágok ábrázolása innen bontakozik ki, rejtett szimbolizmusuk ide vezethető vissza. A tájak felett lebegő szárnyak, az ecsetvonás gesztusával felvitt rebbenés pedig a lélek jelképének, a szentlélek galambjának, az angyal szárnyának nyoma. Sándor József Attila tájképén csak a szárnyak suhogását látjuk, amelyek egészen befedik előlünk a tájat, míg Egri Erzsébet tájképein a világ megkettőződik, és a láthatatlan nagyon finoman, de láthatóvá válik.

Fent és lent (a földi és égi kapcsán), kint és bent (a körbezárt kert kapcsán, vagy a test és lélek viszonyában), mulandó és maradandó, fény és sötétség világa bontakozik ki egyre világosabban szemünk előtt.

Meddig terjed a szakralitás határa? Amíg Őt ábrázoljuk, az Ő kultuszát szolgáljuk, róla beszélünk? Vagy tágabb értelemben, alkotását, a teremtett világot csodálva, megörökítve, virágszálaihoz lehajolva? Vagy egészen szűken, magunkban keresve őt?

Amíg a kiállítás képei felett meditálunk, a felvetett gondolatokon és megközelítéseken töprengünk, a szakralitás útján járunk mi is. Mindenkinek ajánlom, hogy Ölveczky Gábor gyönyörű grafikája előtt megállva szánjon időt a művész által feldolgozott József Attila-vers apokrif imaszövegére is:

… Most mégis, megfáradván,
Dicséreteddel keresünk új erőt
S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadits meg a gonosztól.
Akarom.

Nyitva tartás és tárlatvezetéseink a Víz, Zene, Virág Fesztivál hétvégéjén

Tisztelt Látogatóink!

Kiállítóhelyeink a 26. Víz, Zene, Virág Fesztivál ideje alatt a következő rend szerint tartanak nyitva.

A megváltott fesztiválbelépőkkel kiállításaink ingyenesen megtekinthetők!

Szeretettel várunk minden érdeklődőt vármúzeumunkba 2019. június 28-án (pénteken) 16 órai kezdettel Nemes Károly Velencei maszkkiállításának megnyitójára!

Pénteken és szombaton a legkisebbeket kézműves foglalkozásokkal várjuk!

Kortárs képzőművészeti kiállítás a piarista kápolnában

Szakrális témában, a “mezők lilioma” metaforára építve nyílik kortárs képzőművészeti kiállítás, 53 művész közreműködésével a volt piarista rendházban. A kiállítás a Víz, Zene, Virág Fesztivál alkalmából nyílik meg június 27-én, és az Ars Sacra fesztivál időpontjában zárul, szeptember 22-én. A tárlatot a két kurátor, Lévai Ádám képgrafikus és Kövesdi Mónika művészettörténész nyitja meg.

 

 

ASZTROFOTOGRÁFIA – Tudomány és ismeretterjesztés a Monarchiában és ma

Gothard Jenő halálának 110. évfordulója alkalmából múzeumunk új időszaki kiállításnak, valamint országos szakmai konferenciának ad otthont június 15-én szombaton.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt a mellékelt meghívóban szereplő programokra!

Skofival barangoltunk

Április 27-én Skoflek Istvánra emlékeztünk. Több városi intézmény és egyesület együttműködéseként valósult meg az egy napos program, amelynek keretében Skoflek Istvánra, mint emberre, tanárra, kutatóra, édesapára emlékeztünk.

A program a Kuny Domokos Múzeumban vette kezdetét előadások sorával, ahol dr. Árendás Vera a pedagógiai munkásságáról mesélt, Csaba Attila, mint egykori Herman Ottó Körös, diákként emlékezett meg tanáráról. Ezt követően dr. Hably Lilla ősnövénykutató osztotta meg történeteit Skoflek Istvánról, mint paleobotanikai kutatóról, akitől a szakmát kitanulhatta. Kürthy Dóra természettudományos muzeológus a múzeumban őrzött, Skoflek István által létrehozott gyűjteményt mutatta be, Almády Zoltán pedig mint kutatótárs emlékezett meg közös útjaikról. Az előadások után történetmesélés, valamint kötetlen beszélgetés vette kezdetét, amelytől a bensőséges, szeretetteljes hangulat csak erősödött. A program háziasszonyi szerepét Skoflek Katalin, Skoflek István lánya vállalta.

A délutáni családi programoknak a TIT Posztoczky Károly Csillagvizsgáló és Múzeum adott helyet. Szerencsére a rossz idő ellenére is voltak kíváncsi érdeklődők, akik a helyszínen érdekes fizikai kísérleteket láthattak/próbálhattak ki, vízi élőlényeket figyelhettek meg mikroszkóppal, távcsővel kémlelhették a Gerecsét, szemügyre vehették a múzeum izgalmas tárgyait, valamint saját kis mamutot készíthettek. A délután folyamán kis csoportokban ellátogattunk a Porhanyóbányába is, ahol egykor források zubogtak, ősember lakott és mamutok éltek, és a helyszín feltárásában nagy szerepe volt Skoflek Istvánnak is, továbbá a múzeumban őrzött paleobotanikai gyűjtemény jelentős részének lelőhelye is.

Környéktúra 1. – Műemléki kirándulás Tata környékére

Zordra forduló tavaszi időben, de teli busszal indult a környék műemlékeinek bejárására az elszánt társaság. A műemléki kirándulás során felfedeztük azokat a közelünkben elhelyezkedő falvakat, amelyeken gyakran átutazunk ugyan, de talán nem ismerjük őket. Pedig mennyi minden összeköt bennünket: a közös táj, a közös történelem, közös sors, a közös földesúr, ezzel együtt a közös építőmester, kőfaragóműhely.

Utunk során ezúttal a Tatától délnyugatra eső terület műemlékeit jártuk végig, jobbára templomokat, így a templomdomb magaslatán emelkedő, nagyszerű fekvésű, középkori alapokon álló, kocsi katolikus templomot, majd a dadi és a császári katolikus templomokat – ezek Fellner Jakab tervei szerint készültek, belső berendezésükben is kimagasló művészi értékkel bírnak. Kömlőd középbirtokos nemesek falva volt, ma is áll a Pázmándyak és a Perczelek kúriája, ahol Vörösmarty Mihály is megfordult. Kecskéd temploma mellett Kálvária-szoborcsoport is áll, egészen enyhe magaslaton, épp hogy éreztesse a böjti szelek fúvását. Környe gazdag múltú település, Quirinum castrumának romjai ma is a templom alatti tóban állnak. A tűzvészben elpusztult templomot Ybl Miklós tervei alapján építették újjá. Mellette klasszicista plébániaház áll, szépen helyreállítva. Vértessomló felé menet álltunk meg az Árpád-kori Avas falu 13. századi körtemplomának szépen feltárt romjánál. A vértessomlói templom története egy erdei kápolnával kezdődött, oda került a Segítő Szűzanya kegyképe a 18. század elején. A festői környezetben, a falun kívül álló kápolnát az évszázadok során folyamatosan nagyobbították, berendezését gazdagították, és ellátták azokkal a fogadalmi ajándékokkal, amelyek csodás gyógyulások emlékét őrzik.

Utunk a bánhidai templomnál ért véget. A templom nem műemlék – bár Feszty Adolf műépítész kiváló alkotása – belső terében viszont értékes kincsként őrzik a majki kamalduli remeték szószékét és oltárképeit.

Egy kisváros a hátországban - kiállítás