“Lacus Felix” TÁMOP pályázat

Tatai séták 1. – Tata

Tata és Tóváros 1938-as egyesítésének emlékére szervezett városi sétánk első helyszíne Tata volt. Tata középkori múltja rajzolódik ki a Kálvária-dombon, innen indult sétánk is, melynek során bepillantottunk a gótikus templomszentélyből képzett kápolnába, keresve a Keresztelő Szent János-tisztelet és a Kálvária-kultusz nyomait. Innen a Nagytemplomba mentünk, ahol már a birtok 18. századi kiépítéséről esett szó, az Esterházy családról, aki az új templom épületében saját tekintélyét is ki kívánta fejezni. A város polgári múltjának helyszíne a tehetős zsidó család, a Fischerek emeletes lakóháza a főtéren, ide is bepillantottunk, majd az irgalmas nénék egykori zárdája, kápolnája és iskolája előtt álltunk meg. Az épületegyüttes eredetileg ispotály is volt, hiszen a vincés nővérek elsősorban szegénygondozással foglalkoztak. Az Esterházy-kastélyhoz tartozó grófi fürdőház udvarára tértünk be ezután, amely egy melegvizes márványmedence fölé épült. Homlokzatán kronosztikont rejtő felirat emlékezik meg a fürdőházat építtető Esterházy József grófról. A számos tatai malom közül a legérdekesebb a Burgundia malma, amely Wagner-fürdő néven már a 19. században új profillal bővült, kádfürdő és uszoda is létesült a Lopresti-forrás vizén. A hajdani kerékház vízköves medre ma az orvosi rendelő várószobája. A Lopresti-forrás melletti, barokk kúria a 20. század közepén már az irgalmas nénéké volt, ők kezdték óvodává alakítani, ma is ez a Fürdő utcai óvoda. Sétánk utolsó állomása a Menich-kút volt, az uraság háziorvosának feliratos táblájával megjelölt, régi forrás, ahol a vizek visszatérésének lehettünk tanúi.

Október 28-án 15 órától a Haranglábtól indulva a tóvárosi városrészt barangoljuk be. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Fotók: Kocsi Imre

Egy kisváros a hátországban - kiállítás